Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

joghatóságával, előjogával, hagyományos bérjövedelmével, terményével és hasznával együtt nevezett Eszterházy Pál Antalnak viselésre, megtartásra és birtoklásra a mi nevünkben gyakorlatban és ténylegesen általadd és reá bízd, végül pedig hűséges jelentést tenni nékünk megemlékezzél; jóságos akaratunk szerint járván majd el ezáltal. Egyebekben maradunk irányodban császári-királyi kegyünkkel. Kelt főhercegi városunkban, az ausztriai Bécsben, december hó tizedik napján, az Űr ezerhétszázharmincnegyedik esztendejében. Károly Battyány Lajos gróf Vanyéczy Illés Nem kisebb lelkesedéssel mint tisztelettel hallgatták ezt az összes vármegyebeliek. Akkor végre a fent emktett Eszterházy János gróf, hogy a beiktatás ceremóniáját — hogy eleget tegyen a reá bízott feladatnak — alkalmasan megkezdje és bevégezze, ezt az ünnepi és komoly beszédet tartotta: „Elértük immár óhajaink ormát, e hkneves vármegyének státusai

185 és rendjei, midőn ő legszentebb Fölsége, a mi természettől legkegyelmesebb urunk ma azt a kötelezettséget rótta rám, hogy, akinek kükhoni vidékekről való szerencsés hazatértét sóváran vártuk, őt most, vagyis a Szent Római Bkodalom főméltóságú hercegét, Eszterházy Antalt személyesen, mint e hkneves vármegyének örökös és örökletes főispánját a király nevében, mint kkályi biztos beiktassam és hivatalába helyezzem, reám bízta. Bizony így nyer dicsőségesen koszorút az ősökkel vetélkedő erény, s aki az elődök dicséretes lábnyomait követi, erényeikkel együtt méltóságuknak is követője lesz; így hős nemzedék csak hős ivadékot ád; sas nem költ soha gyáva galambfiú'kát.,

18ű Akinek akár az elődök, akár saját erénye által szerzett fenségéről,

187 s azok számtalan ezt kivívó érdemekői, melyeket különféle tisztségeik és címeik ékesítettek és gyarapították, s végül a hercegi méltóságig emelt hivatalakól, Istenért, Királyért, Hazáért békében-háborúban dicséretesen viselt dolgakól ha be kehene számolnom, nem napra, hanem évre volna szükség. Hogy e legünnepeltebb és legősibb család e legnagyobb és örök emlékezetre méltó cselekedetei, melyekről hajdani katok emlékei, a levéltárak megtörheteden kásái, az ralkodók szent oklevelei tanúskodnak, nemcsak az ország, hanem, hogy úgy mondjam, az egész földkerekség számára tudottak és ismeretesek, azt senki, akár a haza legkisebb fia sem vonja majd kétségbe, midőn elbeszélik az ország évkönyvei, kók és nagy tudású historikusok hirdetik, és a méltóságos vármegye jegyzőkönyveinek is nagy részét alkotják. Legyen szabad megemlékeznem legalább az ország ama nádoráról, az arany gyapjútól fényes Miklósról, aki - miután ezt neki és utódaiA beiktatást végző gróf Eszterházy János tekintélyt parancsoló szónoklata a megyei rendekhez