Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
net a belső kapuhoz, és a városba érkezett. Nehéz elbeszélni, miféle ünnepi rivalgással és a szokatlan látványosságra összesereglett sokaság micsoda tömegével lett megrendezve az egész díszmenet. Triumfusnak mondhattad volna Karthágó vagy Mithridatés legyőzése fölött, szenátusi határozatból: oly összehangzó, előkelő és pompás volt minden, míg a herceg a vármegyebéliek ismételt jókívánságaitól fogadva be nem tért kijelölt szálláshelyére, a Schilsohn-házba. 181 VIII. §. Alig pihent meg itt kissé Pál Antal, midőn a vármegyétől küldött szónokok jelennek meg, akik a herceget kimunkált szavakkal invitálták, hogy a városházán, amelyet az ünnepségre kijelöltek, jóságosan megjelenni kegyeskedjék. O nyomban helyt adott ezeknek az oly igen méltányos kéréseknek, s a városházára ment Eszterházy Jánossal együtt, akire a Császár a herceg beiktatásának kötelezettségét ruházta. Amint ide az ősi méltóság várományosa kocsiján megérkezett, a vármegye szabad királyi városainak, vagyis Rusztnak és Kismartonnak a követei hercegüket a szót vivő soproni bkóval 182 együtt üdvözölték. A beszéd így hangzott: „Hogy hosszas kükioni vándorlásod után, amelyet ifjúságod iskolázása és ékítése, de mindenekelőtt a közjó okán szerencsésen vákaltál, és — ami az Isten kegyelme — a legszerencsésebben bevégeztél, immár az ősi tisztségek elnyerésére a legfölségesebb Császár, a mi kegyes királyunk akaratából, épségben és régóta sóvár imádságokkal vártan e városhoz járulsz, főméltóságú Herceg; ez valóban olyas, hogy érte neked készségesen gratulál, a maga részéről módfelett örvend e vármegyének három lkrneves, szabad és kkályi városa. Mindenekelőtt pedig Sopron városának, mely a nagyméltóságú Eszterházy nemzetség tiszteletében mindmáig akgha maradt mögötte a haza bármely városának, vagy marad mögötte későbben, szenátusa és népe árad túl szertelen örömmel, amiért, midőn immár beiktatandó Sopron vármegye főispánságába, a mi városunkat választottad, ahol emez egész ünnepély jótékonyan végbemenjen. Bár akarná és parancsolná a Legjobb és Leghatalmasabb Isten, hogy eme hőn vágyott ünnep császárunknak és jóságos királyunknak, az egész országnak és a teljes vármegyének, s a szabad és kkályi városoknak, melyeket magába foglal, szerencsés, üdvös és boldogító legyen! Neked pedig, főméltóságú Herceg, e vármegyének, amelyhez járulsz, igazgatásában őseidnek, akiket békében-háborúban ragyogón viselt dolgaik az örökkévaló ünneplésbe juttattak, folytonos szerencséjét, hosszú éveket, nemzetséged gyarapodását, a legmagasabb tisztségek elérését mindnyájan egy szívvel, egy ajakkal kérjük, s magunkat a Te kegyelmedbe szolgálatunk engedelmes kimutatásával újra meg újra fölajánljuk." Ezek hakatára, miután önmaga felől a legjobb reményekre bíztatott, belépett a tanácsházba, a nemesség és az előkelők ismételt jókíA beiktatás kenete A szabad királyi városok köszöntése, mellyel a herceget
