Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

lok pedig már régóta nyugtalanították a rómaiakat, s végül — miután azok hatalma lehanyadott - ide költöztek át. Olyannyira tetszett nekik ez a táj, hogy bár sokszor elűzték őket, inkább akartak itt élni, még ha erre engedélyt is kellett kérniük/) mint az elköltözést választani.

137 Hatvanegynéhány évet töltöttek el itt, mígnem vagy

7 a gótoks) támad- agátok ták meg őket ismét, vagy új szákásterület után vágyakoztak, s ezért elvándoroltak egészen Galkáig, miután ott a rómaiakat leverték.

138 E vál- a hunok tozások után a hunok nyomultak be a provinciába, akiknek vadsága szerencséjük növekedésével gyorsabban nőtt, mint bárki gondolta volna, és odáig jutott, hogy a hun név puszta említésére is elborzadtak

11

) a rómaiak; annál is inkább, mert a gótokat, bár azok erőben és bátorságban egyaránt csodálatra méltók voltak, kiűzték ezekről a területekről.

139 Aztán ismét visszatértek a gótok,

1

) és új erőre kapva kihasználták az alkalmat, hog}' a hunok között belviszály dúl. De nem élvezhették sokáig visszaszerzett szákásterületüket a longobárdok betörése miatt,

k

) a longobárdok akik inkább ahhoz szoktak hozzá, hogy harcoljanak, mint hogy kérésekkel intézzék dolgaikat. A longobárdok tehát elűzték a gótokat. Egyébként, hogy mennyi ideig bktokolták a gótok a provinciát, nem lehet pontosan kimutatni, habár ötven éven belül hol elmentek, hol visszajöttek. Körülbelül ugyanennyi évig laktak itt a longobárdok.

1

)

140 Ezután a hunok, akiket avar néven neveztek el, visszajöttek: mint egy a^avarok száműzetésből, úgy tértek vissza oda, ahonnan az osztrogótok kiverték őket, és sértetlenül vkágoztak egészen addig, amíg a rómaiak újra felfordulást nem okoztak, tudniillik támadást indítottak, hogy, ha képesek rá, akár háborúval is visszaszerezzék, amit elvesztettek. S bár az eUenséges rómaiak szorongatták és gyötörték őket, és újból ki akarták terjeszteni a bkodalom dicsőségét, a tapasztalat mégis megtanította velük, hogy- még akkor is akg lehet tőlük visszaszerezni e gazdag vidéket, ha legyőzték őket, nemhogy

7 akkor, amikor harcolnak. Mindeközben ama hun-avarok szerencséjük jobbra fordulásától elbizakodván, amíg a frankok hatalmára törtek, a sajátjukat vesztették el.

m

)

141 így hát 0 Ugyanis miután a gótoktól vereséget szenvedtek 336-ban a Maros folyónál, kieszközölték Constanrinusnál, hogy átköltözvén Pannoniában lakjanak. Schönleben, i. m. IX. §. 194. lap. Iondandcs: De rebus Geticis, XXII. fejezet, a 62. oldal alsó felén. Kranzius: Vandaüa, I. könyv, XXII. fejezet. B) Joannes Herold Chronologia Pannóniáé című munkájában, amelyet Bonfinius Dekádjaihoz csatolt hozzá, leírja, hog)' „a gótok akkor űzték ki Pannoniából a vandálokat, amikor Theodosius császár betegeskedett, és szövetségre lépve Gratianusszal 387-ben ugyanazt a területet elfoglalták". h

) Ez nyilvánvaló azok számára, akik Attila történetét olvassák. ') Eásd Abraham Bakschai: De ingressu Hunnorum in Pannoniam! k

) Nadánii: Florus Hungaricus, III. könyv, 3. fejezet. '•) Bonfini, I. dec. II. könyv skk. ni

) Ez Nagy Károly idejében történt. Ezekkel a történelmi változásokkal foglalkoztunk ennek a munkának a III. kötetében, a Különleges rész III. Tagjának I. szakaszában, az I. fejezetben (A régi Budáról). V. §. sk. 170. oldal sk.