Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
Nincs is alkalmasabb hely a nádasnál az ilyesfajta ákatok ekejtőzésére. Medvék ritkán fordulnak elő, sőt a farkasok is ritkák, úgy hiszem, a vadászok serénysége már korábban megritkította őket. Rókára is ritkábban vadásznak itt a szokásosnál. Fehér menyétet azonban gyakran ejtenek el a parasztok, s ez csodálatosan szép, szeme pedig vörös. 116 X. §. Madarászat Sokkalta nagyobb viszont a madarak száma, főként a vízimadaraké: 117 kócsagoké, récéké, vadludaké, szárcsáké, vízityúkoké; akkora tömegben láthatók a tónál, hogy ha leereszkednek, a vizet is elfedik. Gerlék ezreit csodálta meg Tundelskkchennél 118 Hobergius, a kiváló mezőgazdasági szerző. 119 A foglyok csapatosan röpködnek a szőlőskertek körül, de nagy sokaságuk fordul elő a vetésben is. Hiába fogdossák őket a parasztok ákandóan, nem fogyatkoznak meg annyka, hogy ne térjenek vissza minden évben ugyanannyian, ha nem annál is többen. Az erdősz- és siketfajd nyoma ritkábban tűnik föl, mert ezek olyan hegyekben lelik kedvüket, arrklyenek itt nincsenek. De időről-időre lehet túzokot látni a réteken és a mocsaras mélyedéseknél. A fürjeket és a pacsktákat kek még megemktenünk, mint mindenütt előforduló madarakat. Figyelemreméltóbbak a rigók, melyekből talán sehol nincs több, akár azt a fajtát tekinted, amelyet a németek a boróka terméséről neveztek el, akár a kisebb rigókat. Ezek télen jönnek ki az erdőkből, amikor a hó miatt magokat kényszerülnek keresni. A seregélyekről^) más helyen már volt szó. Őket követik a sárgarigók, mivel hasonlatosak hozzájuk - nem számukban, hanem nagyságukban —, noha toUazatuk különbözük. Ugyan ki számlálná végig mindezen fajokat? Erre pacsirtát rejt a me^ő, öröm itt madarászni, s fürjetfogni ha vágys^ akkor is itt a beijed. Megfeszülő hálóval elejteni, lesfonade'kkal Phasisnak madarát, csalni kötélbe rigót} 10 XI. §. Halban sem szűkölködik a környék. Amekett, hogy a Rába folyó egéHalás^at s2 e halban gazdag, egykor a tóban is halásztak, amelyből — mint mondottuk — mára, úgy hiszik, egészen kipusztultak a halak. 121 Többen abban látják ennek okát, hogy nyíltan sehol sem ereszd ki a vizet, így nem fogadhat újabb ákatokat a Rábából vagy a Dunából. Ehhez járul, hogy az ismételten leapadó víz miatt azok is, amelyekben bővelkedik, vagy a fenékre ereszkednek, vagy teljesen kipuszmlnak. Jogocc ) Ugyanazon a helyen, amelyet most idéztünk, 20. §. skk, 167. oldal. Mert a seregély veszélyes fosztogatója a szőlőskerteknek.