Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

szegi

105 után leginkább bővelkedik ez az égtáj: nagysága megközelíti az aranyalmákét,

106 íze is nyomukban jár, sokra becsülik Ausztriában is. Nem kevésbé ízes és kemény héjú a cseresznye

107 sem, amely hatalmas szeműre növekszik. Vármegyénk csonthéjasainak híre, ha nem is előz meg másokat, egynek sem marad mögötte. Nem említem a diót, a mandulát, a kétféle, vörös és fehér héjú mogyorót;

108 a gesztenye

109 is a soproni föld első büszkeségei között van: mind mennyisége, mind minősége kiemelkedő. Vedd még hozzá a kerteket, gyümölcsösöket és zöldségeseket is, melyeket lépten-nyomon ültettek a falvak alatt, leginkább a Rába és a Repce közében, ahol annyira bőséges a szilva és más gyümölcsök termése, hogy még a háziállatok is - ha termékenyebb volt az év — azt eszik, nehogy megrothadjon. VIII. §. A vidéken fehér marhák tenyésznek, vörösek ritkábban, de ezek is erő- Állattartás sek és alkalmasak a hazai föld művelésére. Valójában részei szerint különböző a vármegye e tekintetben is. Ahol szélesebb mezők tárulnak, ott nagyobb a csorda: Ausztriához közel kisebb számú. A svájci tehenek fajtája, amelyet a nemesek hoztak be és terjesztettek el, a lakosság pedig őket utánozta, immár gyarapszik és szaporodik.

110 A lószaporulatot gyengébbnek hiszik, nem annyka a kely hibájából, mint a hanyag gondozás miatt. A tehetősebbek ugyanis szokás szerint inkább a külföldről behozott ákatokat szeredk, a szegényebbek pedig munkájuk hasznával mérik a lovakat,

111 megelégedve a közönséges fajtával. Mindenesetre bármilyen fajtához tartozzanak is, az időjárást és a hazai legelőt hamar megszokják, és rögvest megerősödnek. A juhnyájak nem oly gyakoriak, mint másfelé, de ezeknek sincsenek híján a majorságok és a parasztok, akár magyarról, akár németről van szó.

112 Az itteni disznófajta szinte fehér és nagy termetű: hosszú és magas is. Általában ez a parasztok eledele, nemritkán pedig hasznot is hoz nekik.

113 IX. §. A vadászat joga közös volt parasztoknak és nemeseknek, mígnem Vadászat törvényben tiltották meg.

114 Bizony, nagy volt az ákatveszteség, míg mindenki nyíltan ktotta őket! A nyulak kúsa nem olyan ízletes, mint azoké, amelyeket a Rábán túl fognak. Szarvast akg láthatsz, legföljebb ha Ausztria határakól téved idáig. Az őzek sokkal elterjedtebbek, legfőképpen a vármegye rábaközi részében, de ezekét is meghaladja a vaddisznók tömege. Ok erdei laHielyüket hátrahagyva a tóhoz vonulnak, hogy eleség és pocsolya után nézzenek. így aztán Ebcsabolás gyakran veri föl csobogó pocsolyából gyakran at* ártányt is...

115