Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Bevezetés

Prediger). Erről később többet is szándékozott elmondani. Az „... vndten wirt vermeldet werden" ígéret beváltása azután elmaradt. Első fogalmazásban az egyes eseményekről csak rövid feljegyzéseket készített. Mivel a mű végleges kidolgozása elmaradt, ezért ezek az események is csak rövid utalások maradtak. A vázlatban maradt munka mégis sok mindent elárul szerzőjéről és a félbemaradt műről. A krónika híven tükrözi írója humanista gondolkodását. Fautról nem lehet elmondani, hogy szerette a katolikus papokat. Ujlaky Lajos püspökről mégis dicsérően emlékezik meg nyelvtudása miatt: „förtrefflich Man, etlicher sprachen kündig". A legszebb nyelvnek a latint tartja. Melanchton Wirt Mihályt „mit einem schönen lateinischen Schreiben" ajánlja a tanácsnak. Gyakran használ szövegében latin szavakat sőt mondatokat. Stílusára jellemzők az ilyen mondatok: Jonas Petrus Musaeus... acutissime et acerrime wider des Pahstumb gestritten". A krónika szövegének kétharmada Faut szöveg, a többi jórészt Klein írása. Faut krónikájában találunk körülbelül száz latin szót és harmincöt latin kifejezést, illetve mondatot. Ezzel szemben Klein Menyhért szövegében tizenöt-húsz közismert, közbeszédben ma is használt latin szót (pl. beneficium, contractus, protocol stb.) és egy (!) latin kifejezést találunk. Ez az adatszerű összehasonlítás is sokat mond. Felfigyel a szerző arra is, hogy Pullendorfer Mihály kereskedő, templomgondnok szépen állíttatta helyre a Szent János kápolnát, és szinte sajnálja a katolikus templom szép Mária szobrát, amelyet a Bocskai hadában lévő „törökök, tatárok" (turkhen, tattern) széthasogattak. A krónika stílusában is a humanizmus stílusjegyei jelentkeznek. Hosszú párbeszédeket ad vissza elevenen. Ezek a párbeszédek legtöbbször a bécsi udvar emberei és a soproni tanács között folytak le. Faut jól érzékelteti Unverzagt titkár indulatosságát, Draskovics György és Naprágyi Demeter püspökök fenyegetőzéseit. Ha nyomatékosabban akar kifejezni valamit, igéket halmoz egymás mellé: „Draco... die Armada der Spanier angegriffen, zertreten vnd versenkhf. Zeitvogl tanító az ifjakat a katolikus vallástól „hat abgeßihrth vndwekh gerissen". Stílusát alliterációk, népi mondások is tarkítják: („mit wehr vnd waffen"). Ilyenek: „erscbundenes gelt / wirt verstraet in die welt"; „pfaffen guet / raffen guet". Nemegyszer kis kerek történeteket is találunk a krónikában, őszinte kárörömmel mondja el Faut, hogyan rabolták ki Pethe Márton püspököt, vagy hogyan futamítja meg a török a protestánsfaló Ferdinánd herceget. Ha lutheránusok lennének a törökök, akkor győzött volna — jegyzi meg metsző gúnnyal. Gúnyos hangja a császárt sem kíméli. Negroni követ különös tisztelettel a császár iránt („auß vnsers khaisers Verehrung") lopta el a császár legszebb ékköveit. Véleményét gyakran óvatosságból más személyek szájába adja. Ezért nem ő, hanem Negroni mondja