Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Bevezetés

leírása néha mégis jól sikerült. Ilyen például az a történet, amikor egy „halott" feltámadását mondja el. A Sopronban tanyázó olasz zsoldosok között járvány pusztított. Az egészségesek meg sem várták társuknál a halál bekövetkezését. Hamar szétosztották egymás között pénzét és ruháját, és vitték a temető felé. így vitték az egyik „halottat" létrán, aki az erős harangozásra felébredt és megkérdezte, hogy hová viszik. Társai megrémültek, lerakták és futásnak eredtek, „...der gestorbene Mensch nimbt das Tuch, ... hielts vmb sich, vmd geht also wider heimb, da er gestorben war". Érdekes és fontos tájékoztatót kapunk egy soproni nyíllövo versenyről, ahol egy rímfaragó tréfamester (Prütschenmeister) a résztvevők nevét sorban rímbeszedte. A Prütschenmeister, úgy látszik, általános tetszést aratott, mert a tanács megjutalmazta az énekét. „Ist Ihme destwegen von einen Ersamen Rath ein Ehrlich Trinckhgeld geben worden". A Prütschenmeister a XV—XVI. századi német polgári költészet egyik alakja, ezért érdekes ez a művelődéstörténeti adat. A Gergely-féle naptár bevezetése az egész országban, így Sopronban is általános vitát váltott ki. A protestánsok nem egykönnyen fogadták el az új naptárt. Klein több dátumnál is kiemeli, hogy a régi naptárt használja, pl. JAichael Tag, altes Calenders". A soproniak konokul ragaszkodtak ahhoz, hogy karácsony ünnepét a régi naptár szerint üljék meg. Hans Gering polgármester attól félt, hogy a tanácsot újra Bécsbe hívatják, ezért a rendbontókat a börtön mélyére „Zu Vntterst in Thum" záratta. Sőt egyeseket meg is vert, egy meghalt közülük. Klein Hans Gering legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy templomba sosem járt, nem akarta, hogy prédikátort tartsanak, és amikor fogadtak, nem hallgatta meg - Szentségekhez sosem járult, így is halt meg: „Sondern also Vncommunirter gestorben". Hans Geringnek ez a magatartása a humanista fejlődés eredménye. Az 1577-es évi eseményeknél jegyzi fel Klein Sopronba érkezését, „...in diesem Jar am Sanct Johanni Tag bin ich Melchart Klán alhero kommen vnd zu einen teutschen Schuelmeister vom ein Ehrsamen Rath befudert worden". Ettől az évtől írja meg kevéssé •igényes, de aprólékos és helyi anyagban részletes krónikájában a soproni eseményeket 1604-ig. Ez is inkább erénye mint fogyatékossága krónikájának. Alapot ad ugyanis arra, hogy Klein Menyhért krónikáját értékes helytörténeti forrásként használjuk. 5. A kézirat leírása A kézirat egy 34 x 26 cm-es nagyságú pergamenbe volt kötve, ebből 2 cm a kézirat gerince. A pergamenből fent, lent mintegy 2—2,5 cm-es darabot a kézirat papírjának egy befűzésekor visszahajtottak, a kézirat nagysága tehát 16 x 21 cm. A lapok kötéséhez egy XVI. századi Breviárium Morale egy levelét használták fel,