Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Bevezetés

követelményeknek mind megfelel, a XVII. században Habsburg-Magyarországon alig található. Ezek közül is kiemelkedik Sopron és Kassa. Sopron lakossága ez időben nagyszámban német, Kassa most van a magyarrá válás folyamatában. Az egyik város kultúrája tehát általában német, a másiké magyar jellegű. Kizárólagos tételt természetesen nem állíthatunk fel. Sopron levéltárában is találunk szép számmal XVI. századi magyar leveleket, a kassai Gallen János könyvkereskedő raktárában pedig 1570 körül német széphistóriákat tart. A kassai fiatalság főleg Lengyelország, a soproni pedig Németország felé indul egyetemi tanulmányok végzésére. A protestáns vallás mindkét városban a XVI. század hatvanas éveiben győz. Ettől kezdve Sopron is, Kassai is sokat harcol protestáns vallásáért Bécs ellen. A soproni tanácsot könnyű volt Bécsbe rendelni, a kassaiaknak Schwendi Lázár, majd Barbiano Belgiojoso, császári kapitányokkal gyűlik meg a bajuk. Másként foglal állást mindkét város a Bocskai szabadságharc ügyében. Sopron Bécs közelében nem engedi be a felkelőket falai közé, Kassa a Bocskai felkelés fő támasza. Az ötletszerűen kiragadott különbségek ellenére mindkét város történetében találunk jellemző vonásokat. A városi polgárság az a réteg, mely Sopron és Kassa világi kultúráját megteremti, ápolja és támogatja. Kassának nincs külön irodalmi egyesülése. Mégis már 1530-tól menedéket ad ez a város a magyar írók egész sorának. Ezeket az írókat gyakran a polgárság támogatja. Kassán jelenik meg például az első magyar nyelvű útleírásunk (Europica varietas 1620.), szerzőjét, Csombor Mártont a város polgárai segítették útja közben. A Bocskai-felkelésben részt vett Koroncz György legnagyobb élménye az volt, hogy ő is a fejedelmet szolgálta. Egyik, gondolkodására jellemző mondatot könyve, a „Királyi ajándék" bevezetésében találjuk. Az író feladata, hogy: „Pennánkkal és elménkkel híven szolgálván" küzdjön népe szabadságáért. Bethlen hűséges híve volt a már említett Csomboron kívül a kor ismert latin nyelvű költője, Joannes Bocatius, és a fejedelem papja, írója, politikusa, Alvinczi Péter. A fentiekből kitűnik, hogy e kor egyik irodalmi központja Kassa volt. Kassához hasonló világias szellemű kultúrát teremtett magának a XVI. és XVII. század folyamán Sopron polgársága is. A régi vallásos társulatok itt is elvesztik jelentőségüket. A soproni fiatalok protestáns egyetemeket látogatnak. A krónika első, ismeretlen bejegyzője szerint: „ Vmb dise Zeit haben zu Vittenberg studirt Michael Wim, Hanß Schreiner, Carolus Rosenkrantz, vnter Herrn Philippo Melanchtone, von Odenburg dortbin geschickt". Ezeket a neveket Faut még Jacob Rath nevével egészíti ki. A soproni Wiener János párbeszédes pasquillusa a soproni nőkről már ennek a világi kultúrának a jelentkezése. A megélénkült, fejlődő soproni kultúra igazi méltó szervezőt a Paduában is járt nagy humanista, Lackner Kristóf (1571—1631) személyében kapott. Lackner Kristóf a városnak hamarosan elismert szellemi vezetője is lett.