Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)
A krónika magyar fordítása
ameddig a városé is volt, kell neki majd élveznie, és ennek lejárta után a városnak kell másokat megelőzve az elsőbbséget átadni és megtartani, ha a győri püspök hagyja azt [a tizedet]. (15 r ) Es a várost - mivel a tizedet, melyet a kamara a magyar király helyett átengedett, 17 évig átvette, Nádasdy úr apja pedig, aki <aki azt> korábban birtokolta, meghalt, és tőle, mint fiától, megvonták - ezért az ország előtt megvádolta. Ekkor a város a királyra vagy a kamarára hivatkozott, a császár <azonban> megparancsolta a városnak, hogy válaszoljon <őfelsége> stb., azzal vigasztalták azonban, hogy segítségére lesznek. A városnak ezt magára kellett vállalnia, és Nádasdy úrral pereskedésbe bocsátkozott, ami rengetegbe került a városnak, és egyetlen ügyvédnek, aki az ügyet vitte, naponta [40] dukátot kellett fizetniük, a sok ajándékról, melyet neki és másoknak adtak, nem szólva, hogy ez mekkora pénzösszeget tett ki. Jóllehet minden egyes tudós és joghoz értő a városnak adott igazat, hogy ártatlanul került ebbe bele, a papság előtt azonban, mivel a város lutheránus, sohasem lehetett igaza, hanem a pert mindig elvesztette. Ezért végül a császár megparancsolta Ernő főhercegnek, hogy kísérelje meg a közvetítést Nádasdy úr és a város között, és a feleket bírja egyezségre, mire a tiszteletreméltó tanácsot felszólították, hogy Bécsben a püspöki udvarban egy bizonyos napon jelenjék meg. NB. [A folytatást] keresd innen a 9. lapon (15 v ) Erre a követelésre a tiszteletreméltó tanács tagjai maguk közül és a külső tanácsból hat személyt küldtek ki, és ő hercegi fensége is megnevezett előkelő urakat, akiknek ő császári felsége nevében segítséget kellett volna nyújtaniuk a városnak • ezek a dolgok, mint említettük, a püspöki udvarban történtek -, a püspök is a <mi> a város oldalán állt. Nádasdy úr pedig erre a 17 esztendőre, amíg a tized beszedésétől elesett, <és a jogot> ami neki járt, 24.000 forintra becsülte a kárát, és azt kívánta, hogy ezt az összeget a város fizesse ki. A városnak azonban, <mint lehetelen dolgot> - mivel nincsenek ekkora birtokában <és nincs nekik>, ekkora összeget adni lehetetlenség, ezért [Nádasdy] azt óhajtotta, hogy ennek fejében 3 falut, úgy mint Harkát, Balfot és Meggyest, engedjenek át neki az összes hozzájuk tartozó földdel és telekkel együtt. Ez a városnak keserves falat lett volna vacsorára vagy reggelire, ha eddig jutott volna az ügy, mert ezekkel szőlők, szántóföldek, rétek, erdők, és minden tartozék, ami a határhoz hozzátartozik, elveszett volna. Ezért a hegyvám és minden más szolgáltatás megdrágult volna, és mi olyan szolgaságra jutottunk volna, amit örök időkig nem lehetett volna megváltoztatni. Ezért aztán az utódok elődeikről, akiknek útja kivezet a világból és megváltozik, méltán mondhatnak jót, dicsérhetik őket és arra tekinthetnek, hogy a város alattvalói semmiféle zálogba nem kerültek. Végül is éjszaka, lámpafénynél, mivel a császári biztosok Ô [főhercegi]fenségének ó [császári] felsége helyett [kiadott] parancsára, kitartottak Nádasdy úr mellett, ő beleegyezett és kœgyezett abban,
