Moritz Pál kalmár üzleti könyve 1520-1229; B sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1994)

Bevezetés

(akit Unger Keresztély későbbi soproni kalmárral azonosítunk) Szarvkő közelében elvette 7 dénárfont értékű lovát; 1519. július 21-én a lánzséri vár közelében Moritz Pált és feleségét támadta meg, Moritz Pált fához kötötték, hogy 30 rénes forint váltságdíjat csikarjanak ki belőle. A váltságdíjat ugyan nem kapták meg, de a szekéren levő, 250 forint értékű velencei és más kalmárárút a várúrnő fia, Hans von Weispriach a lánzséri várba szállította (1/7: 55, 57, 60, 61; II/6: 349, 353-354). Ugyanakkor mostohafiától, Györgytől is 250 forint értékű árut vettek el, sőt puskalövéssel súlyosan (auf den tod) megsebesítették (II/6: 354). Mindhárman visszatértek Sopronba. Magos Ferencet elfogatása (1522) után a császári hatóságok perbe fogták, ezért Moritz Pálnak a város képviseletében gyakran kellett Bécsbe és Innsbruckba utaznia. Eredmény nélkül, mert Magos Ferencet végül is „bizonyítékok hiányában" felmentették... A második esemény Luther Márton tanainak terjedésével függ össze. Magyarországon az első lutheránus-ellenes vizsgálatot 1524. október 22-30-ig Sopronban tartották. Október 27-én a polgármester, a városbíró és még tíz azévi, ill. volt belső tanácsos vallott Moritz Pál és felesége ellen, hogy böjti napokon húst és tojást ettek, hogy lutheránus könyveik vannak. Moritz Pál elismerte ezeket a vádakat és másnap a vizsgálóbizottságnak beszolgáltatta lutheránus könyveit. Október 30-án a Fő téren nyilvánosan és ünnepélyesen bűnbocsánatot kellett kérnie (1/7: 124-128). A városban talált összes lutheránus könyvet 1525. január 2-ig a városi hóhérnak a Fő téren kellett elégetnie (II/5: 431). Mégis II. Lajos királynak még január 28-án figyelmeztetnie kellett a városi tanácsot, hogy Moritz Pált becsületében tovább ne bántsák (1/7: 140). A harmadik esemény Fő téri házával kapcsolatos. Moritz Pál 1524-ben a nagy kettős házat, bizonyára anyagi nehézségei miatt (hiszen eléggé el volt adósodva, többek között a bécsújhelyi Funck-cégnél), el akarta adni, a városi tanács pedig 100 forintért meg akarta venni, hogy lerombolja és ezáltal a szerinte már szűknek bizonyult Fő teret, a város legfontosabb piacterét, megnagyobbítsa. Azonban a házat Boltos (német nevén Voit) Mátyás királyi alharmincados is meg akarta szerezni, s ehhez a király és a királyné támogatását is megkapta. Moritz Pál legkésőbb 1525. január 16-án kiköltözött a házból, beköltözött Stegerspacher Baltazár bécsi kalmár házába (Szt. György utca 1. sz.), mialatt a városi tanács és az alharmincados tovább civakodtak a házon. A ci vakodásnak II. Lajos király 1525. április 21-i rendelete vetett véget, amely szerint a ház csak az alharmincadosnak adható el, még pedig különös indokolással: Tenemus memoria et faciem theatri istius civitatis nostre, quod videtur satis esse amplum, nec necessarium vei decorem istius civitatis nostre vei vestrum commodum, ut domus illa demoliatur, nam ruina illius afferret turpitudinem pocius loci illius, quam aliquam speciem decoris (1/7: 143-145). Ez az első megjegyzés a Fő tér szépségéről (a háztelek azóta a mai napig be van építve). A lutheránus mozgalomban játszott szerepe ellenére Moritz Pál 1524/25-ben és 1525/26.ban a belső tanács tagja (II/l: 194; GerB. 199, 205; II/5:140; 1/7: 109, 112; II/l: 415; II/5: 436; 1/7: 183), 1526/27-ben és 1527/28-ban pedig városbíró (1/7: 196; GedB. 256, 258; H/5: 367, 381; GedB. 259, 261; 1/7: 312). Elsősorban azonban kalmár, aki leggyakrabban mint Paul kramer (latinul Insiitor, a királyi kancellária okleveleiben magyarul Kalmar) szerepel, bár családneve Moritz (latinul Mauritius 1/7: 50 stb.; GedB. 256 stb.) volt. Amikor sógora, Auer Jakab városi nótárius 1529. szeptember 29-én összeállítja az 1526-ban a városból elűzött zsidók elleni panaszokat, megemlíti Moritz Pál boltját (gwelb 'Gewölbe; bolt'), azaz raktárát a Szt.