Feljegyzési könyv 1492-1543; A sorozat, 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
A Feljegyzési könyv szerepe Sopron város igazgatásának történetében
A humanista műveltségű jegyzőt tisztségében Schöckel Bernát követte (1495-1509). Bár közjegyzői oklevél nem maradt fenn tőle, csupán egy végrendelet, ám igazolhatóan Schöckel volt az első nótárius, aki egyúttal közjegyző is volt. Társadalmi karrierjét szemléletesen jelzi, hogy a tanács pályafutása során majdnem duplájára emelte jegyzői fizetését, sőt díszruhára külön összeget különített el a pecsétgemmáján koronás férfifejet használó nótáriusnak. 21 A város írásbeli igazgatásának következő ismert vezetője, a kancellária élére 1514-ben kerülő Treskwitzi Farkas neve alapján Morvaországból (Treskowitz/Troskotovice) származott el Sopronba, ám bécsi tanulmányain kívül a soproni forrásanyag alapján más életrajzi adat nem ismert róla. 22 Schwartzentaler Kristóf (1518—1521) igazolhatóan a szomszédos Bécsújhelyről érkezett a városba. Sopronban mindössze négy évet tevékenykedett, ám közjegyzői jogosítvánnyal rendelkezett, és 1520-ban a városi tanácsba is beválasztották. Schwartzentaler az előkelő Bläswetter Osvát tanácsos özvegyével, Katalinnal kötött kedvező házasságának is köszönhette társadalmi emelkedését. Ennek ellenére a felesége örökségével kapcsolatban komoly pereskedésbe kezdő, majd Fő téri házát elvesztő jegyző az 1520-as években visszaköltözött Bécsújhelyre, ahol később szintén a tanács tagja lett, míg szolgálatait Ferdinánd főhercegnek, magyar királynak ajánlotta fel. 23 Az említett jogviták idején már a Grazból származó Auer Jakab vezette a soproni kancelláriát, aki másfél évtizeden keresztül (1521—1534) megőrizte pozícióját. Személyében szintén közjegyző állt a város hivatalos írásbeliségének az élén, akinek a tanács 1525-ben polgárjogot adományozott, sőt beválasztották a tanácsba is. Felesége, Anna révén ő is hosszúra nyúló örökösödési perben vett részt, amely még végrendelkezésekor, 1534-ben is folyamatban volt. 24 Auer Jakab utódja, a humanista műveltségű Rosenkrantz Farkas már 1530-ban igazolhatóan a város szolgálatában állt, majd négy évvel később átvette a kancellária vezetését (1534-1549), és így ő volt a Gedenkbuch utolsó név szerint ismert nótáriusa. A város hivatalos írásbeliségében a jegyzőkre egyre inkább jellemző császári kinevezésü közjegyzői tisztség és a város vezetésébe történő beválasztásuk világosan jelzi a formálódó soproni értelmiség növekvő társadalmi szerepét a Gedenkbuch vezetésének korszakában. 25 4. A 14—16. századból fennmaradt soproni városi könyvek az időszakban bekövetkező igazgatási differenciálódás eredményeképpen szerkezetüket tekintve két fő csoportba sorolhatóak. A két legkorábbi, az 1390-es években felfektetett kódex tartalmára nézve igen vegyes, döntően olyan városi könyvnek tekinthető, amelyet bármely aktuális ügyben felhasználtak. Az egyik szabályrendeletek mellett mégis többnyire végrendeleteket tartalmaz 1390 és 1517 között, a másikban pedig 1393-tól 1472-ig leginkább elszámolásokra vonatkozó feljegyzések találhatóak. 26 21 Mollay 1968, 37, 40, illetve Tompos Ernő: Soproniak középkori pecsétjei. SSz 27 (1973), 303. A pecsét az említett 1507-es végrendeleten (SVL, Dl. 3080.) maradt fenn és képe a jelen kötet címlapján szerepel. 22 Mollay 1968, 37, 41. 23 Mollay 1968, 41. 24 Mollay 1968, 41. 25 Mollay 1968, 41. 2íi Kiadásuk: Házi II./l. 1-139, illetve 140-178.
