Feljegyzési könyv 1492-1543; A sorozat, 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
A Feljegyzési könyv szerepe Sopron város igazgatásának történetében
célzó igazgatási reform az 1480-as évek második felétől; a Sopronban lévő idegen nemesi és egyházi ingatlanok egy részének egyidejű megszerzése; és a papság illetve az egyház javai feletti fokozottabb ellenőrzés már a reformáció térhódítása előtti negyedszázadban is. Az említett, a városi igazgatást erősítő folyamatok egy olyan irányítói kör idején teljesedtek ki, amely tudatosan törekedett vezetői pozíciója megőrzésére és átörökítésére. Sopron belső erejének növekedése tehát szorosan kapcsolódott a korabeli városbírók és polgármesterek öncélú hatalmi ambícióihoz. 14 Ennek megfelelően az 1530-as évektől kezdődően a belső tanács több intézkedést hozott annak érdekében, hogy a közügyekben résztvevők összességét - a külvárosiakat lényegében kizárva - az ún. választópolgárságra {Ehrsame Gemeinde) korlátozza, amelynek a belvárosi polgárokon kívül csupán a városfalon kívüli negyedek huszonnegyedesei, és a melléjük kirendelt két-két segítőtárs (Beistand) voltak a tagjai. Az átalakulás mértékét jól jelzi, hogy a külváros fenti, csekély számú képviselője sem volt választott személy többé, hanem az 1530-as évektől a belső tanácsosok jelölték illetve rendelték ki őket. 15 A polgárság Szent Márk-napi közgyűlésein felvett jegyzőkönyvek (Gemeinbetrachtungen) tanúsága szerint ez a komoly belső feszültségeket keltő folyamat a század közepén teljesedett ki. Az 1540-es évek végén már a külvárosi huszonnegyedesek segítőtársait is a belső tanács nevezte ki. 16 A város igazgatásában tehát ezt követően a két főtisztviselő, a választópolgárság által megválasztott tizenkét esküdt, az általuk kijelölt huszonnégy fős külső tanács, és a belvárosi polgárságból, a külvárosi huszonnegyedesekből és a melléjük segítőtársként kirendelt három-három gazdag külvárosi polgárból álló választópolgárság vett részt. A hatalom-koncentráció betetőzésének jeleként 1569 után beosztott polgárok (Beistand) száma két-két főre csökkent, és a fennmaradt források alapján — a korábbiakhoz képest példátlan módon — többször is a polgármesterből, városbíróból és két-három esküdtből álló titkos tanács hozta meg a döntéseket a leglényegesebb kérdésekben. 17 3. A városi lét jogi elismerését követően, a johannita konventtel, mint hiteleshellyel folytatott mintegy nyolc évtizedes együttműködés után, a 14. század során a hivatalos 14 Egyes soproni polgármestet-nemzedékek történetébe enged bepillantást Mollay Károly: Középkori soproni családnevek / Odenburger Familiennamen im Mittelalter. Budapest, 1938 és Házi Jenő: Turnhofer Tamás ősei. SSz 17 (1963), 261-266. A 15. század urolsó évtizedeiben bekövetkező igazgatási reformról, illetve hatalomkoncenttációról lásd Goda Károly: A város élén. Sopron polgármesterei a 15-16. század fordulóján. SSz 58 (2004), 308-328. A 16. századi átalakulásokról tájékoztat Tirnitz 1971, 53-67. 15 Minderről bővebben: Tirnitz - Szakács 1996, 7-11. A Bécsújhelyen zajló hasonló folyamatokról ad elemzést Müller, Albert: Machtpositionen und Ordnungen. Zwei oder drei Bausteine zu einer Sozialgeschichte von Wiener Neustadt im Spätmittelaltet. In: Hahn, Sylvia - Planner, Karl (szerk.): Die Wienerische Neustadt. Handwerk, Handel und Militär in der Steinfeldstadt, Wien, 1994, 425-470, 532-542. Lásd továbbá Csendes, Peter - Seidl, Johannes (szerk.): Stadt und Prosopographie: Zur quellenmässigen Erforschung von Personen und sozialen Gruppen in der Stadt des Spätmittelalters und der frühen Neuzeit. Linz, 2002; Ehbrecht, Wilfried (szerk.): Verwaltung und Politik in Städten Mitteleuropas. Beiträge zu Vetfassungsnorm und Verfassungswirklichkeit in altständischer Zeit. Köln, 1994, Poeck, Dietrich W: Rituale der Ratswahl. Zeichen und Zetemoniell der Ratssetzung in Europa (12.-18. Jahrhundert). Köln, 2003. 16 Minderről lásd a közgyűlési jegyzőkönyvek 1540-es évekbeli köteteit: SVL, IV. A. 1002. a. Antiquae reflexiones Communitatis Soproniensis / Gemeinbetrachtungen (Oe Lad. XXX et EE, fasc. 1., 1 542-1700). 17 Tirnitz 1971, 53-79. Az átalakulás etedményeit mutatja: SVL, IV. A. 1023. Musterregister, 1569.
