Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)
A soproni bírósági könyv nyelve (Németh János)
E módszerrel a következő jelenségek értékelhetők nyelwáltozásként: a soproni írásbeli nyelvben a 15. század végétől Pl. 3. sz. ind.akt.-ban az addig még gyakori -///végződés helyett általában az -n végződés terjed el; a hangzóbetoldás {kirich, erib, volig) ugyanezen időben eltűnik az írott nyelvből (megengedve, hogy 1488—93 között az erib alak domináljon); továbbá Pl. 3. sz. praes.ind.akt-ban sind helyett a sein(d) alak terjed el. A valóság persze nem feltédenül vág egybe e módszertani lépések folyományaival: a 'feltételezett generációkat' csak segítségül hívtuk, hogy ad hoc-hipotézisként támpontot nyújtsanak abban, hogy a kizárólag nyelvi variánsok alapján feltételezett kézhatárok empirikus bizonyíthatatlanságát kiküszöbölve viszonyítási alapokat nyerjünk nyelwáltozás feltételezéséhez. Ennél ('intuitíve') sokkal valószínűbb, hogy a kezek (avagy generációk) váltakozása a nyelvi adatok alapján feltételezett határok mentén történt. S mivel aló. századi bejegyzések is feltehetően (legalább) két kéztől származnak, a fenti érvelés alapján az azokban egyező, s a korábbi bejegyzésekéitől különböző variánsok is utalhatnak soproni írott nyelvi változásra (a 15-16. század viszonylatában). 20 A variánsok szóródásáról sok minden nem derül ki a fenti táblázatokból. Olyan, a nyelvet jellemző tulajdonságok, melyek a (^afémikai, szintaktikai stb.) kontextusból adódnak. 21 Bizonyos paraméterek eltérő módon realizálódhatnak ugyanazon nyelvi egységben attól függően, hogy változó vagy nem változó környezetben szerepelnek (produktívak vagy nem produktívak). Láttuk, hogy a 84-171. .§ között a Part. Präs. jele -und (még ha kevés előfordulásunk is van), a 285-350. § és 467-536. § közt tipikusan -end. Ez azonban nem igaz a ligund és varund szavakra a (ligunde/vnd) varunde hab (formális) szókapcsolatban. E szavakban ui. a kérdéses helyeken is -und szerepel (100%: 41/41) (azokban a cikkelyekben is, ahol 'változó környezetben' -endáll, pl. a 478.-ban 22 ). Kontextus függő adatmeghatározásra van szükség az igék esetében is. Példaként álljon itt a 'sollen' (de bármely vizsgált igét például lehetne hozni). Variánshatárt csak akkor tudunk megállapítani, ha a 'sollen' lexémának csak egy speciális morfológiai esetét vesszük figyelembe: a Pl. 3. sz. ind.akt. alakot. Mihelyt a konjunktivikus előfordulásokat is a 'tények' közé soroljuk, eltűnik a határ: itt ugyanis mindig, Pl. 3. sz. ind. esetében <u>-domÍnáns szakaszokban is <o> áll (1. még az <o>~<u> (W(-) ~ sul(-)) kfn. szóródásának morfológiai összefüggéseit, Paul 1998: 58). Lényeges variánsok nem kizárólag időváltozó 20 Természetesen számolni kell azzal, hogy 2-2 (vagy 3-2, 3-3) feltételezett kéz összehasonlítása még nem ok az írott nyelv változására következtetni. Ehhez (további korpuszokon végzett) kiegészítő vizsgálatokra van szükség. 21 E tulajdonságok létezése arra int, hogy nem elég előfordulásokat számolgatni (ahogy azt számtalan nyelvész teszi, vö. pl. Grabarek 1997 tanulmányainak egy részét, vagy Szálai (1979) munkáját, ami egyetlen kontextust vesz figyelembe, relevanciájának bizonyítása nélkül), hanem a szöveg alapos ismeretén nyugvó segédhipotézisek birtokában a 'kontextus' különféle aspektusait is figyelembe kell venni annak megállapításánál, (egy kérdés szempontjából) mit tekintünk nyelvi ténynek. 22 Vö. Tauber 1993: 41, aki szerint a bajor nyomtatványok nyelvéből a 16. században tűnik el az -und írásmód Part.Präs. esetében (ami az ófn. o«-tövű gyenge igék Part.Präs. végződéséből alakul ki, ld. Paul 1998: 87 (§ 59.4)), vö. még Solms / Wegera 1993: 236, akik az variánst említik, de szóródásáról nem közölnek adatokat. A kontextus vizsgálatakor — függetlenül ófn. és kfn. tapasztalataink alapján kialakult elvárásainktól - olyasmit is meg kell vizsgálni, attributiv vagy adverbiális használatban vannak-e az előfordulások, prae- vagy posztponáltak-e stb.
