Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)

kötelmi-, eljárás- és büntetőjog területéhez csoportosítva mutatjuk be a kötetben felhalmozott adatokat. A joggyakorlat egyes elemei a Gerichtsbuchban A közigazgatási jog körébe vettük a bíró- és tanácsválasztás, valamint a városi alkalmazottak ügyeit, a polgárok felvételét és a polgáresküt, a polgárok kötelességeit és a rendeszed ügyeket. A céhszabályzatokat szintén e körben tárgyaljuk. A város mint földesúr és mint kegyúr ugyancsak döntéseket hozott, ellátta a közgyám feladatát és intézkednie kellett a városban lakó nemesek ügyeiben. E területek szintén az igazgatás részei. Kötetünket 1423-ban fektették fel, első bejegyzése a megválasztott tisztségviselők: a polgármester, a bíró és az esküdtek nevét tartalmazza. E korszakban már a polgármester a város első számú vezetője, utána következett, csak a bíró.

24 A tanács névsorát 1485-ben jegyezték be újra. A tizenkét esküdt között ekkor egy kétségtelenül magyar nevű személy, Caspar Gergel kapott helyet.

25 A tanács a belső alkalmazottakon kívül a többi városhoz hasonlóan külsőket is foglalkoztatott minden városban. 1457-ben például Caspar mestert heti 60 dénárért a közelebbről meg nem határozott — talán városgazda lehetett — városmesteri (statmeister) feladatok ellátására fogadta fel, továbbá kötelessége volt a káposztáskertek őrzése, amelyért hetenként 2 dénár járandóságot kapott.

26 Sopronban, akárcsak más városokban, arra megfelelő helyen kis parcellákat jelöltek ki konyhakertek céljára, ahol főképp a télen fontos élelmiszert, a káposztát termesztették. A területre, amely kenteden volt, csősz vigyázott. A közeli Kőszegen ez a rend a 20. század közepéig fennállt. 1466. július 13-ától pedig a város egy évre Gabriel ágyúmestert fogadta fel, akinek bére 32 font dénárt és tíz kocsi fát tett ki.

27 A polgárjog megszerzésének feltételei ismeretesek, közéjük tartozott az eskütétel. A soproni polgáreskü teljes szövege 1527-ből a Bürgerbüchl-ben maradt fenn. Az 1450 és 1476 közötti időből fennmaradt viszont a Gerichtsbuch-ban Hans Ziegler városi jegyző kézírásával egy fogadalomtétel szövege. Házi Jenő még polgáreskünek vélte, Mollay Károly bizonyította, hogy a városban a polgárok mellett lakók (mitwohner-ek) hűségnyilatkozatáról van szó, Szende Katalin pedig azt tárta fel: a város tanácsa azokban a vészterhes időkben kötelezte a városi házzal vagy házrésszel nem rendelkező soproniakat a fogadalomtételre, amikor a város elzálogosítása és kiváltása idején ingatag politikai helyzet alakult ki. A „zsellérfogadalom" így hangzott: Az összes úr és az egész község helyett Polgármester úr, önnek fogadom, hogy mindnyájuk hűséges lakótársa leszek, éjjel és nappal minden vagyonommal az önök javát igyekszem szolgálni és a kárukat enyhíteni, valamint hűségemre, becsületemre és a letett eskünek megfelelően fogadom, hogy a fentieket hűségesen és teljes mértékben megtartom.

28 (Schmidt József fordítása) 24

Gerichtsbuch (továbbiakban GB.) 11. sz. és passim 25

GB. 443. sz. 26 GB. 3. sz. 27 GB. 580. sz. 28 GB. 13. sz. Házi Jenő: A soproni polgárjog megszerzésének története. Soproni Szemle 5. (1941) 271.; Mollay Károly: Sopron a középkor végén. Soproni Szemle 10. (1956) 40. Szende Katalin: Fidelitas és politika. Kihez és miért volt hűséges Sopron városa a középkorban? Soproni Szemle