Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

Előszó (Házi Jenő)

Előszó Házi Jenő Amikor 1943-ban a Soproni Oklevéltár legutolsó kötete napvilágot látott, e kötet előszavában közöltem, hogy a városi levéltár birtokában még 4 db olyan kódex van, amelyekben túlnyomólag középkori feljegyzések találhatók, tehát azok kiadása kívánatos volna. Az azóta eltelt hosszú idő alatt 1956-ban egy öttagú munkaközösség alakult e kódexek lemásolására, amely egy ideig szorgalmasan dolgozott is és e munka keretében a magam részéről az egyik kódexet, amely Gerichtsbuch néven ismeretes, egész terjedelmében lemásoltam és annak kéziratát azóta is a levéltár páncélszekrényében őrizték, mert kinyomtatására a megfelelő anyagi fedezet nem állott rendelkezésre. Ebből a szempontbóla legújabb időben örvendetes fordulat állott be, amennyiben a Magyar Tudományos Akadémia Várostörténeti Albizottsága a Soproni Oklevéltár folytatását magáévá tette és annak keretében elsőnek az általam lemásolt Gerichtsbuch kéziratának kiadását határozta el. Ezt a kódexet 1943-ban így ismertettem: Egykorú, bíborszínűre festett, puha hártyaborítékkal bíró könyv, melynek 238 papírlapja, azaz 476 oldala van. Az egyes lapok 22/31.1 cm méretűek. A 2-A., 6., 10-12., 24., 26., 32., 136-7., 158., 181-2., 187-8., 191-2., 217-8., 282-308., 317-24., 326-87., 390^120., 434-61., 463., 465-9., és 471. oldalak üresek, vagyis összesen 191 oldalon nincs írás, viszont a többin annyira apróbetűs, tömött sorú, többnyire bírói vonatkozású feljegyzések találhatók, hogy ezek kiadása egy kötet terjedelmét becslésem szerint felülmúlná. A legrégebbi bejegyzés 1427-ből, a legfiatalabb pedig 1531-ből való, tehát nagyobb részt középkori származású anyaggal állunk szemben. Noha egységes tartalmú ez a kódex, azért elvétve más természetű adatokra is lehet találni, így az 1427. és 1437. évi tisztújítás teljes névsora innen ismeretes (5. és 9. 1.), 1485-ből felsorolja a belső tanács tagjait (154. 1.), közli a szabómesterek és szabólegények céhszabályait 1477-ből (142-145. 1.), végül a 421-433. lapon papi reverzálisok olvashatók. A kódex jó állapotban van. Miként a legtöbb becslés, úgy az enyém is, azután, hogy a kézirat lemásolása megtörtént, annyiban tévesnek bizonyult, mert e kódex anyaga az egy kötet terjedelmét nem múlja felül. Még csak annyit, hogy e kódex 1—100. és 267—476. oldalai egységes típusú papirosból állnak, amelyekben számtalanszor látható mindig azonos vízjegyű szem- és füljelzésű ökörfej orrában karikával, szarvai között hétszirmú virággal, ezzel szemben a 181—266. közötti oldalak, amelyeken az 471-499. sorszámok szövege olvasható, különféle papirosból van betoldva és ennek megfelelően sokféle vízjegy vehető bennük észre. Kétségtelen, hogy ez a Gerichtsbuch a három legrégebbi bejegyzés tanúsága szerint olyan Gedenkbuch-félének indult, amennyiben Konrad Ernst városjegyző 1427-ből leközölte az ez évi tisztújítás eredményét, tehát közli a belső és külső tanács tagjait, majd azt a fontos elszámolást, amit 1427-ben Joseph bécsújhelyi zsidóval hajtottak végre, akinek a város 1.000 arany forinttal volt adósa, amelyből 1.000 ft-ot lefizettek, míg 800 ft-al to-