Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

A soproni bírósági könyv nyelve (Németh János)

A soproni bírósági könyv nyelve Németh János A bírósági könyv nyelvi elemzésének céljai és az egyéni nyelvhasználat kimutatásának egy módszere A korpuszösszeállítás követelményeire vonatkozó ismert megfontolások (pl. Fedders 1988) ellenére a kancelláriai nyelvvel foglalkozó vizsgálatok jelentős része nem differenciál eléggé, s a materiális egységet (kéziratot) (vagy különböző kéziratokat, illetve azok részeit) nyelvi egységként kezeli (pl. Grabarek 1997, Piirainen/Ziegler 1998: 21skk. stb.). Ezt a módszertani lépést részletes vizsgálatnak (és a szöveg alapos ismeretének) kell megelőznie, melynek fel kell tárnia, a szövegben mi minősül nyelvi ténynek,

1 ezek közül mi releváns, mi irreleváns az adott egység és a kor nyelvének szempontjából, elkülönífhetők-e releváns nyelvi jegyeik alapján önálló egységek a szövegben, mely passzusokhoz mely írnokok rendelhetők, az egyes önálló egységek és/vagy írnokok nyelve mely szempontok tekintetében összehasonlítható, s ezen összehasonlítási szempontok alapján mi jellemzi nyelvileg az egész szöveget, már ha találhatók ilyen jellemzők.

2 Egyébiránt lényeges nyelvi változók parametrikus realizációi írhatók le, s jellemzik a korpusz nyelvét. A fenti lépések különösen lényegesek azon kéziratoknál, melyeket bizonyíthatóan, vagy feltételezhetően több írnok írt.

3 Ilyen a jelen kötetben kiadott soproni bírósági könyv (GB). A bejegyzések (ítéletek, szerződések, jegyzőkönyvek, reverzálisok) 1423. és 1531. között születtek, időbeli megoszlásuk nem egyenletes. Konrad Ernst jegyzősége idejéből (1419-1450.) 72, Hans Ziegleréből (1450-1475.) 360, Hans Steckéből (1475-1487.) 26, Hans Gugelweitéből (1487-1495.) 15, Wolfgang Treskwitzéből (1515-1518.) 5, Bernhard Schöckeléből (1495-1507.) 1, Jakob Aueréből (1525-1534.) 37 cikkely származik (a következőkben használt rövidítés „§ n." olvasata: n. cikkely). A többi bejegyzés ismeretien városi jegyzők idejéből, illetve oltárospapoktól származik. Az írnokok magukat nem nevezik meg a bejegyzésekben, s minden valószínűség (ld. Házi előszavát) ellenére nem rendelhetők passzusok íráskép alapján írnokokhoz. A nyelvészeti vizsgálatoknál a nyelvi hasonlóságok kimutatásáig minden bejegyzés önálló nyelvi egységnek tekintendő.

4 A GB bejegyzései egy évszázadot ölelnek át, a GB nyelve tehát változók realizációinak csoportjaiként, illetve az e realizációkat vezérlő elvekként írható le

5 (ahol lehet, hogy 1 Egyidejűleg minden diakrón korpuszvizsgálatnál újra kell gondolni és esedeg alkotni a nyelvészeti terminológiát (vö. pl. a gocsgab — gotsgab — gotsgab variánsok morférnikus tagolásának kérdését stb.). 2 Feltehető, ám bizonyításra szorul, hogy a „német nyelv egységesülése" éppen abban (is) áll, hogy az ilyen lényeges közös jellemzők sokasodnak. 3 Mégis általában egy-egy mondattal siklanak el felette a vizsgálatok, ha egyáltalán említik, vö. pl. Pürainen 1983. 4 A bejegyzés nem azonos a cikkellyel. Legtöbbször a kezelhetőség érdekében a cikkelyt tekintem nyelvi egységnek; a nyelvészeti vizsgálatoknál azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az egyes bejegyzések nyelvileg önállók is lehetnek, 1. az 529., 537., 548. sz. reverzálisokat. A bejegyzéseket a szövegkiadásban nem jelöltük. 5 A német nyelv változásának Sonderegger-féle elmélete (1979) (vö. még Polenz 1999) is arra a felismerésre épül, hogy a nyelwáltozás változók realizációinak változása. Persze maga a változó is változhat, s ezt a korpuszvizsgálatoknál is figyelembe kell venni.