Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)

hagyó — rokonai a jogot számukra méltánytalannak ítélve fellebbezték az ügyet a tárnokszékhez — ennek döntéséről azonban nincs tudomásunk. Az eset kiválóan bizonyítja a nőknek a vagyonközvetítésben játszott szerepét a középkori városokban.

74 Az eset érdekessége: ha Anna Lienhart Ainweig halála után újra férjhez megy, néhány éven belül az örökhagyó Margaret vagyona könnyen negyedik kézhez: Anna új hitveséhez juthat. Amint a tárnokszék fellebbviteli fórumként szolgált a soproniaknál, úgy Sopronba is — mint ismeretes — fellebbeztek ügyeket, vagy legalábbis véleményezésre kérték fel a város bíróságát. Ez történt 1467-ben és 1501-ben, amikor kőszegiek, illetőleg kőszegi és szombathelyi polgárok jogvitájában döntöttek.

75 Még az eljárásjognál maradva, két bejegyzésből az is kiderül: a 15. század második felétől a városnak két bírói fóruma volt, ugyanis 1455-ben és 1468-ban ügyükben a felek fellebbeztek. Hogy pontosan hová, nem ismeretes. Feltehetően a városbíró fórumától, amely meghatározott összegig ítélkezett, a tanácshoz, amelynek bíróságát a polgármester vezette, ám a bíró is tagja volt eme ítélőszéknek. A Sopronban feltételezett két bírói fórum nem volt a korszakban egyedi jelenség. Amint a Budai jogkönyv említi, Budán a városi bírói szék mellett létezett a pénzbíró ítélőszéke, ahol 40 vörös aranyig terjedő perértékig folyt az ítélkezés. E bíráskodási rendszerről szólnak a tárnokjogi cikkelyek is.

70 Sopronban büntetőügyekben (hatalmaskodás, gyilkosság, verekedés, bűbájosság és boszorkányság) ritkán ítélkeztek.

77 A bűnügyekben a bíróság a korabeli Európában elterjedt szemlélet és jogszabályok szerint döntött. E téma részletes kifejtése összehasonlításokkal újabb és további kutatási feladatot jelent. Zárszó A soproni bírósági könyv, mai szemmel városkönyv a városi élet majd minden területére vonatkozóan tartalmaz értékes adatokat. A város és vidéke topográfiáját kutatóknak, a gazdaság- és vallástörténészeknek, a szellemi és anyagi kultúrát művelőknek egyaránt hasznosítható forrásokat tartalmaz. Kincsesházat jelent a jogtörténészek számára, akik az egyes bejegyzéseket jogeset-elemzéssel tehetik maguk és történész kollegáik számára világossá,

78 és ezzel nagy segítséget nyújtanak a középkori magyarországi városok társadalomtörténetének kutatásához.

79 sz.; Codex authenticus juris tavernicalis statutarii communis complectens monumenta vetera et recentiora partim antea vulgata, partim hactenus inedita. Ed. Martinus Georgius Kovachich. Buda 1803. CXXVI. 74 Szende 2004. 116-120. 75 GB. 338, 477, 524. sz. 76 GB. 128, 292. sz. Budai jogkönyv 29, 167. sz.; lus tavernicale III, VII. sz. 77 GB. 139, 178, 186, 194, 500, 501, 502, 503. sz. 78 A jogeset elemzések metodikájára 1. Jakab Éva: Forum Romanum: Jogesetek és szerződési minták római jogból. Szeged 2003. 79 Megköszönöm lektoromnak, Kubinyi Andrásnak és Szende Katalinnak, a kötet szerkesztőjének a tanulmányomhoz fűzött észrevételeiket, amelyeket haszonnal építettem be munkámba.