Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)
A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)
bályzatot bevezessék. 36 Ugyanezen évben írták be a könyvbe a szabólegények céhének vagy egyletének, illetőleg testvérületének (unserer %ech, unsererpruederschajffi) szabályait. Hasonló szervezet volt a vargalegények céhe (schuchknecht^ech), amelynek létéről abból a bejegyzésből értesülünk, amely szerint 1461-ben Pongracz Gissüblerrel perlekedtek. 37 A Krisztus Teste céh pedig, amelynek nevét szintén peres ügy miatt jegyezték be, vallásos testvéridet volt. 38 A város és lakói királyi alattvalóként éltek, azonban mint közösség, jogi személyként földesúri jogokat gyakoroltak falvaik felett. E jogviszony elemei megtalálhatók kötetünkben. A tanács 1460-ban három jobbágy falunak is elengedte az adóterheit hat, négy illetve három évre. Balf, Bánfalva és Kelénpatak közül a kiváltó okot csak az utóbbi esetében jegyezték fel. A tűzkárosultak három évi adómentességet kaptak. 39 Balfot illetően a külső tanáccsal együtt hozták meg döntésüket. Kelénpatak 1463-ban újabb három év kedvezményt kapott. Ugyanakkor Harkának két évre engedték el az adó megfizetését. 40 Ugyanezt a kedvezményt egy-egy jobbágy is megkapta. Mert Larrer ágfalvai jobbágy 1455-ben két év, Marx Petner pedig, mivel Küllőről Harkára költözött, az ilyenkor szokásos módon három év adómentességet nyert, 1463-ban. 41 A város haszonbérbe adással is foglalkozott. A Meggyesen lévő és a Göreschin nevű halásztanyájának haszonbérletéről tájékoztat 1463ból, illetőleg 1465-ből kötetünk. 42 A tanács a város tulajdonába került házak hasznosításával is foglalkozott, amint az 1454. január 11-i bejegyzésből kitűnik. A Mészárosok utcájában lévő (ma: Templom u.) ház azért jutott a tanács kezére, mert tulajdonosa nem fizette meg az adót, és nem teljesítette az előírt közmunkát és őrséget. A város úgy adta át az ingadant az örökösöknek, Peter Prugkner mészárosnak és feleségének, hogy használata fejében évi egy fontdénár járadékot fizetnek a Hahensiner (Hohensinner) soproni polgár által a Szent György kápolna számára tett misealapítványnak, illetve a házat 10 fontdénárért megválthatják. Esetünkben az újfajta zálogbirtok (obligation, birtoklás nélküli zálogolás) formája illetőleg a járadékvásárlás (Rentenkauf) jelenik meg, amely a 13. század folyamán terjedt el Európában. Lényege, hogy a hitelező már nem tartván igényt a birtok használatára, az adós — jelen esetben az örökösök — birtokolhatta és használhatta az ingadant, és a nem teljesítés esetére Zinsgeweret (kamatbirtoklást) adott, amelyből következően a hitelező az adóstól, amíg a hitelezett összeget ki nem fizette, járadékot nyert. E hitelezési forma főképp a városokban terjedt el, ahol a zálogszerződést a városkönyvbe vagy bírósági könyvbe vezették, amint esetünk mutatja. A hitelező, jelen ügyben a város számára sok esetben elegendő volt a rendszeresen fizetett járadék, nem törekedett a teljes birtoklásra, illetőleg a hitelezett összeg visszafizetésére. Esetünkben a 10 fontdénár hitel után fizetett évi 1 dénár 10 százalékos kamatlábat jelentett 1454-ben. Bár az egyes városokban a kamatláb 36 GB. 425a. sz. 37 GB. 425b, 223. sz. 38 GB. 199. sz. A Krisztus Teste céhre 1. Majorossy Judit: A Krisztus Teste Konfraternitás helye a középkori pozsonyi polgárok életében. In: Csukovits Enikő—Lengyel Tünde 2005. 253-291. 39 GB. 5, 6, 202. sz. Más esetekben hasonló kedvezményeket a Bürgerbüchfoe (SVL Dl. 3830. 14761548) jegyeztek be. 40 GB. 8, 579. sz. 41 GB. 2, 7. sz. 42 GB. 9, 578. sz.
