Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)
A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)
először prózai, majd rigmusba szedett felsorolása. Ezt követően hiány van 1496-ig, utána néhány jegyzőkönyv keletkezett 1523-ig, amikortól folyamatos a forráscsoport 1551-ig, majd 1580-as a következő, amely fennmaradt. Házi 1541-ig adta ki őket, az ezt követő 10 esztendő jegyzőkönyvei kiadadanok. A polgárjog megszerzésére vonatkozó adatok a Gerichtsbuchban, a Gedenkbuchban és a Bürgerbüchl-ben egyaránt előfordulnak. A rendszeresen vezetett polgárkönyvek 1535-ben indulnak és 1580-ig folytatódnak, majd ezt követően 1612-től maradt fenn ilyen tartalmú kötet. Házi 1535-től 1541-ig terjedően jelentette meg őket. A különféle számadásokat és kimutatásokat pedig 1432-től kezdődően adta ki. Korábban már jelezte, a jelen kötet előszavában újra visszatért arra, hogy még négy kiadadan könyvet őriz a város levéltára, amelyek túlnyomóan középkori forrásokat tartalmaznak. 21 Közülük az egyik, a jelen kötet, a Gerichtsbuch az 1423 és 1531 közötti időből tartalmaz adatokat. A kötet keletkezésének, szerkezetének, alkotóinak és levéltári leírásának bemutatása nem e sorok írójának a feladata, azonban műfaji meghatározását illetően illik állást foglalnia. Már Házi észrevette, hogy a kortársak bírósági könyvnek tekintették a kötetet, ugyanis Konrad Ernst városi jegyző írnoka ennek nevezi. 22 Ám nemcsak az írnok, hanem a 61. bejegyzés készítésekor a varga céh tagjai, akik 1447-ben a mestervizsga és a cipők árusításának rendtartását jegyeztetik be, valamint a szabó céh tagjai, akik a céhszabályzatukat vezettetik a kötetbe 1477-ben, ugyancsak Gerichtsbucfmzk nevezik a kötetet. 23 Tehát a kortársak határozottan bírósági könyvnek tekintették, és a bejegyzések nagyobb hányada valóban a bírói szék munkájával függött össze. Különösen igaz ez akkor, ha a város által ellátott hiteleshelyi, a mai közjegyzői tevékenységet is, amely elsősorban a polgárok magán jogügyleteire: végrendeletek, adás-vétel, örökség-igény bejelentése, megújítása stb. terjedt ki, bírósági tevékenységnek tekintjük. A papi reverzálisoktól a céhszabályzatokig nyúlóan azonban olyan esetek is bekerültek a kötetbe, amelyek mai szemléletünk szerint nem tartoznak a bíróságok hatósági körébe. A középkori ember tehát minden olyan ügyletet, amelyet jogi aktusként vélt felfogni, jogcselekményként tekintett, és közülük azokat, amelyeket szükségesnek vélt, és megtalálta hozzá az alkalmat, bejegyeztette a Gerichtsbuchba vagy Gedenkbuchba. Korunkból visszatekintve úgy véljük, e bejegyzésekben a határozott célok és érdekek mellett az esedegesség is jelen van. A középkori ember nézőpontjából következően kötetünk valóban bírósági könyv, mai szemléletünknek megfelelően pedig vegyes tartalma miatt városkönyvnek tekinthető. A Gerichtsbuchban a kutató, a késői utód számára megjelenik a korabeli városi élet, egyúttal bejegyzéseiben egy-egy jogterület tűnik fel. A középkorban az egyes jogágak nem különültek el egymástól. Mégis úgy véljük, a természetjog jegyében alkotott újkori törvénykönyv készítők, valamint a romanisták által a 19. században kidolgozott institúciós módszer, továbbá a pandektisztika eredményeinek figyelembe vételével és felhasználásával a forrásanyag, amit a bírósági könyv tartalmaz, könnyebben megközelíthető és ezáltal jobban hozzáférhető. Ennélfogva az alábbiakban a közigazgatási-, tulajdon- és öröklési-, 21 Házi Jenő, Sopron II/6. IV—V. és a Gerichtsbuch előszava a jelen kötetben; Mollay Károly: Első telekkönyv / Erstes Grundbuch, Quellen zur Geschichte der Stadt Odenburg, Reihe A, Bd. 1, Sopron 1993, előszó, valamint Szende Katalin szíves közlése. Minderre 1. még Goda Károly: Sopron város levéltára XIV—XVI. századi városi könyvei (Tematikus segédlet). Kézirat. 22 Házi Jenő: A Gerichtsbuch előszava. 23 GB. 69, 425a. sz.
