Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)
A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)
A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch Blazovich László A városkönyvek helye a városi írásbeliségben A városi írásbeliség a városi hatóság ügyviteléből következően már az ókorban megjelent, később a középkori város születését követően alakultak ki a városi kancelláriák. A városi hivatal létrejötte megelőzte a feudális területi szervek írásbeliségének kialakulását, amit a külföldiek mellett a magyar példa is igazol. A megyék belső hivatalos írásbeli tevékenysége később indult, mint a városoké, aminek ékes bizonyítéka, hogy a városkönyvek (Stadtbuch-ok) vezetését korábban kezdték el, mint a megyei jegyzőkönyvekét. A városi belső írásbeliség Európában a fejlettebb déli és nyugati vidékről fokozatosan terjedt kelet felé, hazánkba a betelepülő városlakók hozták magukkal, mivel tapasztalatból tudták, hogy a megtett intézkedések nyomát elsősorban írásbeli formák őrzik meg. A városi külső írásbeliség — amely alatt a városi hatóság által kifelé irányuló oklevéladást és levelezést értjük — kialakulását Kubinyi András vizsgálta. Véleménye szerint az ország közepéből (Medium regni) terjedt szét. Bár a városi írásbeliséget egységben látjuk, a jelen tanulmányban témánknak megfelelően a városi tanács törvénykezési és igazgatási tevékenységét megörökítő, ügyvitelével összefüggő belső írásbeliséggel foglalkozunk. Német földön, ahonnan a városalapító polgárok túlnyomó többsége Magyarországra érkezett, az első írásba fektetett dokumentumok a telekkönyvek (Grundbuch-ok) voltak. Az első ilyenek egyikét Kölnben készítették a 12-13. században pergamen tekercsre. Később kezdték alkalmazni a papírra írt, keménytáblás kötésbe foglalt hivatali könyveket. Ezzel szemben Magyarországon elsőként a váró s könyveket (statbuch, Uber civilis) fektették fel, amelyeket vegyes könyvnek tart a kutatás, ugyanis ezekbe — mint alább látjuk — különböző típusú ügyeket jegyeztek fel. Mivel bevallások sokasága is helyet kapott bennük, Kubinyi András feltételezi, hogy a hiteleshelyi kiadványok mintájára kezdték vezetni őket. E gyűjteményes kötetekbe a városra mint közösségre és a városlakókra mint polgárokra egyénileg vonatkozó adatokat egyaránt bejegyeztek. Szerepelnek bennük a bíró és tanácsválasztáskor megválasztott tisztségviselők névsora, számadások, valamint a magánjog körébe tartozó jogügyletek, városi életet szabályozó statútumok és adás-vételek. A városi igazgatás egyre sokrétűbbé válásával a városi könyvek területén szakosodás következett be. Megjelentek a számadáskönyvek, a városi alkotmányt magukba foglaló jogkönyvek, a városi bíróság magánjogi és büntetőjogi ítéleteit tartalmazók, továbbá a különböző ügyviteli könyvek, a városi tanács közigazgatási tevékenységét tartalmazó jegyzőkönyvek és mások. 1 A városok kancelláriái által felfektetett könyveket mint a várostörténeti kutatás számára gazdag anyagot nyújtó forrásokat egyrészt kezdte kiaknázni a kutatás, másrészt tudósi indíttatásból rendszerezni próbálta őket. A máig legismertebb osztályozást K. Beyerle végezte el még 1910-ben. 2 , Az első csoportba a Statútumkönyveket sorolta, amelyek között 1 Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961) 118-124.; Klötzer, Wilhelm: Stadtbuch. Handwörterbuch zur Deutschen Rechtsgeschichte (továbbiakban: HRG) Hrsg. von Adalbert Erler und Ekkehard Kaufmann, red. Dieter Werkmüller. IV. Bd. Erich Schmidt Verlag. Berlin. 1990. 1849-1851. 2 Beyerle, Konrad: Die deutschen Stadtbücher. Deutsche Geschichtsblätter 11. 1910. 145-200.
