"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

SUBA JÁNOS: A magyar-osztrák határ kitűzése és határokmányai (korreferátum)

végleges jegyzőkönyveket, térképeket, és egyéb dokumentumokat három eredeti példányban kell kiállítani. 1.2. A „Millerand levél" A magyar kormány számára a legfontosabb dokumentum - amely bizonyos mérvű mozgásszabadságot biztosított részére - a Szövetséges és Társult Hatalmak válaszának kísérő levele a magyar békedelegáció elnökéhez, az úgynevezett „Millerand levél" (vagy másképpen „Kísérőlevél") volt, amelyet Alexandre Millerand francia miniszterelnök a békekonferencia, elnöki minőségben írt alá. Ez a levél tulajdonképpen a trianoni határok bizonyos mérvű „revízióját" helyezte kilátásba"... A helyszínén megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a szerződésben megállapított határt áthelyezzék...ha a határmegállapító bizottságok...úgy vélik, hogy a szerződés intézkedései...valahol igazságtalanok,... módjukban lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Ebben az esetben a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnak, hogy ha az egyik érdekelt fél kéri, a Szövetségek Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt, ugyanazon feltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol ennek megváltoztatását valamelyik bizottság kívánatosnak mondja." 1.3. Nyílt utasítások a hatarmegallapító bizottságok részére A harmadik dokumentum: a Nagykövetek Tanácsa által kiadott nyílt utasítások a határbizottságok részére a kísérőlevél értelmében való eljárásra. Ebben általánosság szintjén szabályozták a határmegállapító bizottságok szervezetét, jogkörét, működésének elveit. Az utasítás műszaki részében pedig a határkitűző munkálatok menetét, munkamódszerét, dokumentumait. 1.4. Pótutasítások a magyarországi határmegállapító bizottságok részére Később - a felmerülő problémák megoldására - szükségessé vált egy a Pótutasítások a magyarországi határmegállapító bizottságok részére című utasítás kiadása is. Ez 1921. június 3-án kelt. A legfontosabb rendelkezései a következők voltak: „...Elvileg a határt a helyszínen kell megvonni, úgy, amint a békeszerződés megállapította, semmi szín alatt nem szabad ... a határmódosításoknak olyan természetűnek lenniük, hogy lényegében kérdésessé tegyék a szerződésben leírt vonalat." Az utasítás szabályozza azt is, hogy mikor és milyen feltételek esetén lehet a Nagykövetek Tanácsához fordulni.