"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

SZEMEREY TAMÁS: A főiskolások szerepe a nyugat-magyarországi felkelő harcokban és a népszavazásban (korreferátum)

propagandabizottság tagjai es agent provokatőrjei ne találhassanak kényelmes búvóhelyet. A várost a főiskolai „ifjúsági kör" elnöksége felosztotta tíz ellenőrzési kerületre. Minden kerület élére egy-egy választmányi tag került, aki a melléje beosztott főiskolásokat pontos terv szerint hely- és időrendben szolgálattételre rendelte ki. A „megbízható" kerületek nem kerültek szigorúbb ellenőrzés alá, ellenben a „megbízhatatlannak" jelzett városrészek és a gyári negyedek éjjel-nappal szemmel tartattak. Itt „szigorított szolgálat" lévén, kétórás váltással két-két főiskolás járta az utcákat s figyeltek arra, hogy az osztrák propagandisták nem lázítanak-e valahol, vagy nem ragasztanak-e az utcák szögletére, kapukra, táviratoszlopokra Ausztria mellett korteskedő röpiratokat. Eközben pedig szellemes magyar propaganda cédulákat helyeztek el a város egész területén. A „MOVE" helyiségében volt az „ifjúsági kör" központi szervezőirodája. Ide futott be minden jelentés s innét érkezett az összes utasítás. Voltak úgynevezett „repülő rajok" is, akik a „Buschenschank"-okat (házi borméréseket) ellenőrizték. Ezeken a helyeken folyt tudniillik a legzavartalanabbul az ausztrofil agitáció... Nem csoda, hogy az ellenőrzések gyakran végződtek verekedéssel. Főiskolás járőrök cirkáltak éjjel-nappal a Sopront övező erdőkben, különösen az ÚjAusztriával határos részeken, a „Dudles"-erdő, a „Hubertus"-túristaház vidékén, vagy a katonai lőtér mögött Sopronnyék környékén: a „Himmelsthron" platóján etc... Minden politikailag kényesebb faktor mellé főiskolás polgár került... A pályaudvarok katonai parancsnokai hónapokig főiskolások voltak, de a polgárőrség és más alakulatok parancsnokai, tagjai szintén a főiskoláról toborzódtak. A főiskolások ilyen széleskörű „működése" természetesen nem maradhatott titokban, főleg az ellenfél előtt nem. Az osztrák delegáció követelésére a tábornoki tanács december 13-án törölte őket a szavazásra jogosultak köréből. Ez ma természetes volna, ám akkor, szavazási hagyományok hiányában és a „népszavazás" bűvöletében nagy felháborodást okozott a magyar érzelműek, de különösen az érintett diákok között. Ezt a játszmát azonban nem volt szabad elveszíteni. Tovább végezték a dolgukat és ha már nem szavazhattak, a népszavazás idején sokan közülük „nemzetközi rendőr"-nek csaptak fel. Kellő igazolvánnyal és jó fizetéssel a közbiztonság őrei lettek, de ebben a minőségükben is nyilván a magyarság ügyét képviselték. A népszavazás eredménye ismert és általánosan ismert az is, hogy az osztrákok közül sokan máig sem fogadják el a végeredményt, „óriási csalás"-t emlegetnek, amelylyel elrabolták Sopront Ausztriától. Mi viszont úgy látjuk, hogy a szavazás eredménye valós, a szavazók véleményét tükrözi, hiszen még a vitathatatlanul magyarbarát és kétségtelenül nagyon ügyes diákokról sem képzelhető el közel négyezer választási csalás! Thurner Mihály - hozzászólásom elején - idézett 1922. január 6-án elhangzott szavai tehát nem valamely alkalomra fogalmazott, szépen csiszolt frázisok voltak, hanem a valóságot méltató őszinte, mélyről fakadó gondolatok. E sorokat olvasva s diákőseinkre gondolva méltán lehetünk büszkék.