"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

SZEMEREY TAMÁS: A főiskolások szerepe a nyugat-magyarországi felkelő harcokban és a népszavazásban (korreferátum)

A hajnali fél ötkor megindult támadásban a felkelők öt rohamot vezettek a falu ellen, melynek során a kuruckori történeteket idéző bravúrral verték ki onnan a sokszoros túlerőben lévő osztrák csendőröket. A harc végén - ami négy óránál is tovább zajlott - az osztrák alakulatok készenlétben tartott - befűtött - vasúti szerelvényen menekültek el Nagymarton irányába. Négy halott maradt a helyszínen: Machatsek Gyula erdőmérnökhallgató, Arnold Mosch osztrák csendőr, Pehm Ferenc szombathelyi tisztviselő és Szechányi Elemér bányamérnökhallgató. Rövidesen Ágfalvára érkezett Ostenburg alakulata is, rendcsinálás végett... A második Ágfalvi csata első fontos következménye az volt, hogy hatására az osztrák csapatok néhány óra alatt egész Nyugat-Magyarországot elhagyták. Helyüket a Szövetségközi Tábornoki Bizottság felkérésére Sopron környékén - rendfenntartó erőként - Ostenburg-egységek vették át. Az osztrák előrevonulás célja - valószínűleg az ágfalvi rétekre telepített városi vízműkutak birtokbavétele volt, amelyek elfoglalásával könnyen megadásra kényszeríthették volna Sopront. Az igazán fontos események ezután már a diplomácia területén történtek. A második Ágfalvi csata után a főiskolások - továbbra is Ostenburg zászlóaljának kötelékében - fegyveres polgárőrségként tartották fenn a rendet a megye nyugati, németek lakta településein. Központjuk - főhadiszállásuk - Nagymartonban volt s viselkedésükre a lakosság ügyeinek intézésében a „legszívélyesebb bánásmód" volt jellemző. Ezt a lakosok érezték és viszonozták is, amennyiben a polgárőrök megszólítására általánosan elterjedt az osztrák propaganda egyik kulcsszavának hangulati átértelmezéseként a kedveskedő-csipkelődő „Herr Bandit!" (Rabló úr!) kifejezés. A polgárőri szolgálat október 19-ig tartott, amikor a főiskolásokat Nagymartonba vonták össze, ahonnan Sopronba vonulva október 21-én leszereltek. Közben október 3-4-én megalakult a rövidéletű Lajtabánság, amelynek Héjjas Iván vezette egységei megkísérelték fölmorzsolni a velük nem szövetkezőket, így a főiskolás polgárőrségeket is. Október 13-án írták alá a Velencei egyezményt az érdekelt kormányok képviselői. Ebben kötelezettséget vállalt a magyar kormány - cserében a Sopron-környéki népszavazás lehetőségéért - hogy lefegyverzi a Nyugat-Magyarországon tevékenykedő felkelőket és a területet (a népszavazásra bocsátott terület kivételével) átadja Ausztriának. Némileg megzavarta az eseményeket az október 21-i második királypuccs. IV. Károly testőrségét is a Sopronba éppen bevonuló főiskolásokból választott 15 fő adta. Ők Budaörsnél való letartóztatásuk után mint hadifoglyok kerültek Esztergom-Kenyérmezőre, ahonnan a kormányzóra való fölesketésüket követően november 20-án szabadultak. Sopronban akkor már lázasan készültek a népszavazásra.

6 A főiskolások is kemény munkában voltak, mindenféle megbízással ellátva. Éjjel-nappal szolgálatot teljesítettek a sopronvidéki „Lövérek" villáiban, hogy Ausztria felől a bámulatosan megszervezett A népszavazás előkészületeinek leírásában Missurai-Krug Lajos: A nyugat-magyarországi felkelés (Sopron. 1936 III. k.) c. könyvére támaszkodtam.