"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)
SZEMEREY TAMÁS: A főiskolások szerepe a nyugat-magyarországi felkelő harcokban és a népszavazásban (korreferátum)
Az átadás ellen fegyvert fogó szabadcsapatok érkeztek az ország belsejéből és szerveződtek a helyszínen is a közvetlenül érintettek közül. A nyugat-magyarországi felkelés harci eseményeinek első szakasza a Sopronnal szomszédos, tőle nyugatra fekvő Ágfalván kezdődött augusztus 28-án és ugyanott, Ágfalván zárult szeptember 8-án. Augusztus 28-án délután Ágfalvánál csapott össze a Kecskemét környéki felkelőkből állított szabadcsapat a terület birtokbavételére bevonuló osztrák csendőralakulatokkal. Az összecsapás megállította az osztrákokat. A harcok egész Nyugat-Magyarországon fellángoltak. Az első ágfalvi csatában tudomásunk szerint csupán egy főiskolás - Maderspach Viktor bányász hallgató - vett részt, aki támadáskor szakaszparancsnokként stratégiai hibát követett el, s ez okozta a korrigálásra küldött gyorsparancsot vivő futár - Baracsi László - elestét. 3 A zömükben háborút viselt és tartalékos tiszti rendfokozattal bíró főiskolások augusztus 29-én mint tiszti század csatlakoztak Ostenburg Gyula őrnagy zászlóaljához. így biztosították az egész terület hadműveleteit irányító Héjjas Ivántól és Prónay Páltól való függetlenségüket és így kerültek - Sopronban lévén - az események sodrába is. Szigorú életük nappal fegyvergyakorlatokkal cs szolgálattal telt, amit az osztrákokat zavaró, nyugtalanító éjszakai portyák „színesítettek". 4 Ugyanekkor az Ágfalván kvártélyozó 400 fő osztrák csendőr további 200 fő erősítést kapott. Szeptember 6-án a tisztiszázad parancsnokai - Maderspach Viktor és Székely Elemér - felderítésre mentek az Ágfalva fölötti erdőkbe, míg a terepen ismerős főiskolások a vonatkozó katonai térképeket pontosították. Szeptember 7-én nem volt kimenő az Ostenburgzászlóaljban. Ugyanaznap délután-este jelentette ki az egyik ágfalvi kocsmában R. Davys - a leendő Bugenland kinevezett kormányzója -, hogy holnap bevonulunk Sopronba 5 Ezt a bevonulást akadályozta meg a főiskolás tisztiszázad Ágfalván és fordította meg alapvetően a hadi helyzetet. Más kedvező körülményekkel együtt ez adott alapot a magyar diplomácia számára a Velencei szerződés megkötésekor, s végső eredménye a népszavazás lehetőségének elérése volt Sopronban és környékén. A mintegy 100-110 főt számláló felkelők három egységet - szakaszt - alkotva vonultak fel szeptember 8-án hajnalra Ágfalva megtámadására. A támadást Maderspach Viktor százados vezette Székely Elemér főhadnagy - vezérkari főnöki - segédletével. Szakaszparancsnokok voltak Obendorf Károly, Egry Géza főhadnagyok és Gebhardt Pál százados. A két első szakaszt főiskolások adták, a harmadikban szombathelyi vasutasok és bosnyákok harcoltak. A gyalogsági fegyvereken kívül mindössze egy géppuskájuk volt, amihez a támadás során még egyet zsákmányoltak. Az osztrák csendőrök létszáma meghaladta a 400 főt és kézi fegyvereiken túl hat géppuskájuk volt. A falu házaiban állást foglalva, többszörös létszámbeli és technikai fölén>likkel összehasonlíthatatlanul jobb stratégiai pozícióban voltak, mint az őket támadó felkelők. 3 In: Héjjas i. m. 15-16. o. 4 Kismarton, Kishöflány, Lajtaujfalu, Kelénpatak és Szentmargitbánya éjjeli megtámadásáról vannak konkrét adataink. 5 Missuray-krug L.: A nyugat-magyarországi felkelés. Sopron, 1936 121. o. Az idézet szabad fordítása.
