"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

HORVÁTH ZOLTÁN: Civitas Fidelissima (Új Velencétől a soproni népszavazás magyar sikeréig) (előadás)

Benes szorgalmazására az antant Párizsban székelő legfőbb katonai tanácsa 1918. november 4-én utasította Foch marsallt, hogy biztosítsa az összeköttetést Csehország és Trieszt között, továbbá mielőbb szállja meg a stratégiailag fontosabb helyeket. A megszállásra mégsem került sor, mert a Központi Hatalmak (Németország és a Monarchia) 1918. november 11-én fegyverszünetet kértek. A terület az antantcsapatoktól távol esett, a habom katonai erejüket kimerítette. Végül is a korridor megvalósulása Olaszország ellenállásán bukott meg. Olaszország attól félt, hogy a folyosó egy Jugoszláviával való háború esetén katonai felvonulási területként szolgálhatna ellene. Ami Ausztriát illeti, ott 1918. novembertől 1920. novemberig, a szociáldemokrata párttal az élen, Renner Károly kancellár kormányzott. A szociáldemokrata párt képviselői már 1918 végén javasolták Nyugat-Magyarország többségében német ajkú lakosságának Ausztriához való csatolását. Renner kezdetben elutasította törekvésüket - mondván -, Ausztria annexiós politikát nem folytat.

4 A békekonferencia területi bizottsága 1919. március 5-én még nem akarta megváltoztatni a két volt szövetséges állam határát.

5 Váratlan változás történt Magyarországon - 1921. március 21-én - a Tanácsköztársaság kikiáltásával. Clemenceau úgy látta, hogy a példát néhány héten belül Ausztria is követi A nagyhatalmak nem akarták azt sem, hogy Ausztria Németországhoz csatlakozzék (az Anschluss-t), viszont Ausztria mezőgazdasági területek hiányában kevésbé volt életképes. Termőterületre volt szüksége. Az egyik angol ezredes, 1919. április 16-án közölte a Renner-kormánnyal, hogy ha lemondanak az Anschluss-ról, úgy az angol kormány támogatását ígéri Dél-Tirol és Nyugat-Magyarország négy többségében németlakta megyéje nyugati részének odaítéléséhez. A területet az itt található négy vár német neve után - PressburgPozsony, Wiesenburg-Moson, Ödenburg-Sopron és Eisenburg-Vasvár - elnevezték Vierburgenland (négy várföld) tartománynak. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint

6 az igényelt területen a lakosságból német anyanyelvű 299.000 (68%), magyar 72.000 (18%), horvát 44.800 (10.3%), szlovén 13.900 (3,2%). A nagyhatalmak július 20-án úgy határoztak,

7 hogy Karintia sorsáról népszavazás döntsön, viszont Nyugat-Magyarország anélkül kerüljön át Ausztriához. Megtagadták ugyanakkor Hegyeshalom, Mosón, Kőszeg és Szentgotthárd átcsatolását, Pozsonyt pedig a cseheknek juttatták. 4 Soós Katalin: Burgenland az európai politikában 1918-1931. Bp., 1971. 3. p. 5 Uo. 14. p. Ludwig Pfleger: Oedenbiirg das verlorene Herz des Burgenlandes. Wien, 1971. Eckaitscliriften Heft. 39. sz. 7 Soós i. m. 25. p.