"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

TURBULY ÉVA: Adatok Thurner Mihály polgánnester személyének és szerepének jobb megismeréséhez a két világháború között sopron életében (korreferátum)

1929-ben újabb tíz esztendőre megerősítették polgármesteri székében. Hatásköre a közigazgatási reform eredményeként némileg megváltozott. A gazdasági világválság hullámai Sopront is elérték, sokan elvesztették munkájukat. A város közmunkákat hirdetett, az országos átlagnál magasabb munkabéreket fizetve. A kormányzati támogatást teljes egészében segélyezésre fordították. Az ínség kezelésére pótadókat vetettek ki, a gyáraknak megrendeléseket szereztek. Szociálpolitikai tevékenysége elismeréseként 1932-ben a polgármestert a Városok Szociálpolitikai Osztályának elnökévé választották." Ebben az időszakban a várospolitikát a Pinezich István vezette Egységes Párt egyeduralma jellemezte. Ahogy Parragi György újságíró annak idején megfogalmazta: „Adva van egy a maga monopol helyzetének öntudatával bíró párt és egy mindig temperamentumos, egyéni elgondolásokkal és intenciókkal bíró polgármester. Néha a párt és a polgármester annyira külön utakon haladt, hogy az ellentétes felfogások odafenn, a minisztériumban csaptak össze szenvedélyesen, de soha nem fajultak kicsinyes torzsalkodásokká, melynek a végén a város itta volna meg a levét." Az évtized végére az egységes párt vezetője és Thurner között a viszony egyre inkább megromlott, s az új főispán, Hőgyészy sem kedvelte a polgármestert. Mindhárman határozott, kompromisszumokra nehezen hajló emberek voltak, s a három dudás egyre kevésbé fért meg egy csárdában. Pinezich 1939-ben szívesen vette volna a polgármester távozását, ezzel azonban még pártja tagjai sem értettek egyet. A választáson 75:48 arányban Thurner győzött Kamenszky Árpád ellenében.'

2 1941 májusában mégis lemondott, nyugdíjba vonult. Az 1941 július 31-i díszközgyűlésen érdemeinek elismeréséül a Törvényhatósági Bizottság díszpolgárrá választotta. Lemondását valószínűleg a megváltozott viszonyok, s a politikától való visszavonulás szándéka vezérelte, hiszen továbbra is aktívan tevékenykedett a Soproni Selyemgyár Rt. igazgatójaként. Egyébként polgármestersége idején is számos cég, így a GYSEV, a Serfőzde, több helyiérdekű vasúti társaság igazgatósági tagja volt.

13 A díszközgyűlésen nem a pártelnök, vagy a főispán, hanem Papp Kálmán városplébános búcsúztatta, méltatva a város szolgálatában töltölt csaknem 30 esztendőt. Sokakkal együtt vallotta: fThurner] „...egyénisége, pénzügyi képességei, széleskörű műveltsége, gondviselésszerű adományok voltak városunk számára, amelyek a 23 év poütikai, társadalmi és gazdasági hullámverésében hatalmas erővel segítettek bennünket ...hogy Sopronnak az elődöktől átvett anyagi és szellemi értékeit, nemcsak megőrizhettük, hanem további egészséges... gyarapodás számára hasznosíthattuk. Egyéniség volt... érett ítélettel és meggyőződéssel...verbum régens...a cselekvés igéje, amelyhez igazodik a többi mondatrész, s amely egységet és irányi ad a mondatnak..."

14 11 Bircher439. 12 Horváth - 1992. 13 Igazgatósági tagsági tisztségeiről lásd: S. V. L. IV. 1404. Pm. iratok 14. 102/184 kgy. 1930 14 S. L. XIV. 28. 6. doboz. Soproni Hírlap 1941. július 31-augusztus 2.