"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

ORMOS MÁRIA: Sopron a nagypolitikában (előadás)

fogadta el. A korridor gondolatát Thomas Masaryk először 1914 őszén vetette fel Seaton-Watsonnak. 1915 áprilisában gondolatát memorandum formájába öltöztette, és ezt átadta az angol kuliig} miniszternek, majd 1916-ban megjelent „Détruisez l'Autriche" c. brosúrájában Edvard Benes megismételte. A terv lényege az volt, hogy Nyugat-Magyarországon létesítenek egy folyosót, amely összeköti az északi és a déli szláv népeket, a leendő Csehszlovákiának utat biztosít a tengerhez, és elvágja egymástól Ausztriát és Magyarországot. Éppen ez utóbbi volt azonban, amit Wilson a leghatározottabban ellenzett, mert bár híve volt annak, hogy a kis szláv népek igényeit kielégítsék, túlhatalmukat nem akarta megalapozni. A konferencia ugyan a cseh tervvel komoly formában még csak nem is foglalkozott, a fenyegetés érzése mégis fennmaradt. Ugyanakkor megfogalmazódott egy úgynevezett „nyugat-magyarországi" kérdés, amire más vonatkozásban vissza lehetett térni. Az egész ügyet azonban végül is az Anschluss kérdés tette komollyá. Miután a francia politikai vezetők kénytelenek voltak belátni, hogy tervüket a Rajna vonalán megrajzolandó francia-német határra vonatkozóan nem tudják megvalósítani, elkezdték hangoztatni a német-osztrák egyesülés, az Anschluss tilalmának fontosságát. Nagy nehezen el is fogadtatták ezt az elvet partnereikkel, aminek viszont az volt a következménye, hogy valamennyien keresni kezdték az eszközöket és az eredetileg Ausztria számára készített békeszerződés-tervezetet enyhítő lehetőségeket, amelyek némi biztosítékot nyújtanak az ellen, hogy Ausztria Németország karjaiba vesse magát. Ezek sorában merült fel a csehek által korridorként követelt terület átadása Ausztriának, ami egyúttal a korridor ötlet végleges temetését is magába foglalta. Bízvást megállapíthatjuk tehát, hogy a nyugati magyar megyék sorsa lényegében véve a rajnai határ kérdésén dőlt el. Erősen motiválta emellett a korridor ötlet végleges megszüntetésének óhaja. A részleteket mellőzve arra kell még rámutatnunk, hogy ez volt viszont az egyetlen Magyarországtól elcsatolt terület, amely a fegyverszünetek, majd a békék aláírása után is magyar fennhatóság alatt állt. Minden más várományos jó előre gondoskodott arról, hogy az elcsatolandó magyar területet katonailag birtokba vegye, sőt valamennyien nagyobb területet szálltak meg, mint amekkorát a konferencia nekik szánt. (A cseh hadsereg ezt csak nagyon rövid időre tudta megtenni.) Ausztria azonban, mint vesztes állam, ezt aligha engedhette meg magának, de ha akarta volna sem igen tudta volna megtenni, mivel hadra fogható katonai erővel alig rendelkezett.