Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)
Regeszták
-— Ezután Vágra mentek, ahol amennyire hozzáférhettek, elbontatták Mestery János és a Vághyak malmát. — Ezután Vathayné malma következett, s bár a nevezett asszony, illetve egyik jobbágya (ez utóbbi egy szablyát is félig kivonva) ellene mondott a végrehajtásnak, a kiküldöttek az ítéletlevélben foglaltaknak megfelelően mégis elhányatták a malmot. — Kisvághy György malmával kapcsolatban úgy rendelkeztek, hogy tulajdonosa újjáépítheti azt, de feljebb nem viheti, mert akkor ártani fog a malom a vármegyének. — Amikor a Sebesen lévő malmokat el akarták bontani, látták, hogy a külső malomnak már elvitték a kerekét és a zsilipjét, sőt a malomház fájának egy részét is. Ezért száz forint büntetés terhe alatt megengedték a prépost tiszttartójának, hogy a következő törvényszéki ülésig elhordathassa a maradékot. — A sebesi belső malmot a kiküldöttek nem tudták megmérni, mert két zsilipfő volt egymáson és a víz miatt nem férhettek hozzá. Ezért elrendelték, hogy ugyancsak száz forint bírság terhe alatt a következő törvényszéki ülésig a tulajdonosa hozassa rendbe azt és tisztíttassa meg a Rába vizét, mert úgy gondolták, hogy ebben az esetben nem fog holt vizet tartani. 349. (I. 56.) Tatay István szolgabíró a következő jelentést terjesztette a megyegyűlés elé: ő a feljebbvalója személyében kiment Csáky János malmához és le akarta azt rontani, ámde a molnár száz forint büntetés terhe alatt kötelezte magát arra, hogy a Németiben tartandó legközelebbi törvényszéki ülésig teljesen le fogja rombolni a mondott malmot. 350. (I. 56.) Ládonyi Miklós officialisa és molnára száz forint büntetés terhe alatt kötelezte magát a malom elbontására. Ezt Vághy György, a törvényszék esküdtje jelenti. 63 Megyei Törvényszék (Sedes iudiciaria) (1580.) november 21. (f. II. p.fest. Elisabethae viduae), Újkér 351. (I. 57.) Dóczy Simon szolgabíró Völcsey Simon kérelmére idézte az Újkéren személye szerint megtalált Ispán Bálintot, valamint általa házastársát, Erharth Ilonát, továbbá Erharth Miklóst is. Az idézés a Szent Erzsébet özvegy ünnepe utáni hétfőn ( november 21-én) történt, tudniillik a törvényszéki ülés helyszínén és idején.
