Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)

Regeszták

nem maradhatnak a legelőkön. — A jelen rendelkezést a Rába folyó kerületében lakó nemesekre és nem nemesekre is érteni kell, akik a többiekkel együtt kötelesek ennek engedelmeskedni. Megyei Törvényszék (Sedes iudiciaria) (1587.) június 12. (f. II. p. D. Trinitatis), Újkér 969. (I. 207.) Bornemissza a csornai prépost úr személyében a következőket terjeszti elő Megyery Imre úr ellen: ezen Megyery Imre elfogatta a prépost úr egyik Katalin nevű jobbágyasszonyának a fiát, a Hövejben (Hewey) lakó Tóth Istvánt. Kéri tehát ennek a jobbágynak a visszaadását. Megyery Imre válasza a keresetre a következő: az elfogott személy anyja gyermekeivel együtt az ő jobbágya volt, ezért a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelően neki jogában állott, hogy letartóztassa a mondott Tóth Istvánt. A felperes keresetének a bizonyítását ígéri, az alperes viszont azt követeli, hogy tegyen esküt erre a keresetre; a törvényszék ezzel egyetért. — A felperes nem akart esküt tenni, ezért a törvényszék az alperest felmentette. Ezután a felek 100 forint büntetés terhe alatt megállapodásra léptek egymással a mondott jobbágyot illetően. 970. (I. 207.) A törvényszék előtt bemutatták Kolonich (Kolonych) Györgynek, Kismarton (Kis Marthon) vára kapitányának valamely levelét, amelyben a nevezett kapitány a következőket írja: egy Sarródról való gonosztevő, bizonyos Bazibod (Bazybod) Tamás a Széplak határában vezető úton meggyilkolta Pomogyi (de Pomag) Balázs mészárost; kéri tehát a vétkes törvény elé állítását. A rabságban lévő Bazibod Tamás a törvényszék színe előtt bevallotta, hogy az ő lelkén szárad a mészáros halála. A törvényszék ezért fővételre ítélte. 971. (I. 207.) Bornemissza a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel, s a vasvári káptalannak a parancslevélben foglaltak szerint kiadott örökvalló levele alapján Longh Máté érdekében inti Oth, másképpen Öry (Oth aliter Eory) Györgyöt, Oth, másképpen Öry Balázst és Oth, másképpen Öry Lászlót, azért, hogy vegyék fel az örökvalló levélben megjelölt összeget és adják vissza a jószágokat. — Nagy (Nag) Ferenc az intett személyek érdekében másolatot kért a bemutatott örökvalló levélről és letette az érte fizetendő 25 dénárt.