Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)
Regeszták
Zsófia asszonynak, Tiburcz András házastársának és végül Sárándy (Sarandj) Lászlónak a személyében eltiltja Németi possessio lakosait attól, hogy az ő erdőikben legeltessék bárányaikat és kecskéiket. Eltiltja továbbá a nevezettek nevében a csordásokat is attól, hogy Németi és Sárkány possessiók határában legeltessék a szarvasmarhákat. 857. (I. 172.) Radoviczy Ferenc az alispán úr személyében a következő keresetet terjesztette elő Potyondy (Pothyondj) János ellen: a nevezett házasságtörést követett el más feleségével. —- Az alperes személyében Kelemen deák tagadta a vádat és követelte, hogy a felperes tegyen esküt arra. — A felperes ezt visszautasította. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy az alperes a következő ülésen tegyen esküt az ártatlanságára 25, hozzá hasonló nemes személlyel együtt. 858. (I. 172.) Eltiltatott a Vághy nemeseknek a prépost úr ellen indított pere. 859. (I. 172.) A két szolgabíró a következő jelentést terjesztette a törvényszék elé: a Keresztelő Szent János fejevételének ünnepe utáni szombaton (1585. szeptember 3-án) kimentek a Félszer Viczán (Felszer Wycza) fekvő irtványföldek helyszínére, ahol Sárándy László hat tanúnak az előttük tett vallomásával bebizonyította, hogy ezek a földek az ő Beleden lakó jobbágyának, Bolla Antalnak a telkéhez tartoznak. Sárándy László azonban egyezségre lépett Farkas Istvánnal, Török (Therek) István úr jobbágyával — aki tudniillik ezeket a földeket bevetette —, olyan módon, hogy a nevezett jobbágy minden hold föld után egy kalangya gabonát kap, s a földeket visszaadja Sárándy Lászlónak. Megyei Törvényszék (Sedes iudiciaria) (1586.) május 2. (f. 11. p.fest. Philippi et Jacobi), Újkér 860. (I. 172.) Bornemissza János a házastársának, valamint Párnás Jánosnak, Polányi (Polyany) Farkasnak, Polányi Gáspárnak, Büky (Bywky) Gábornak, a Kozma családnak és mindenki másnak is a nevében, akik birtokokkal rendelkeznek Gyalóka possessióban, eltiltja ezen Gyalóka berkeinek és erdeinek 204 az élésétől Vis (Wys) possessio nemes és nem nemes lakosait egyaránt. Eltiltja továbbá Bakócsa (Bakocha) Istvánt is attól, hogy juhait Gyalóka és Gereblyén határában legeltesse. — A nevezettek letették a tiltásért fizetendő 10 dénárt.
