Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)
Dominkovits Péter-D. Szakács Anita: Adatok és szempontok a 16-18. századi soproni evangélikus városvezető és szellemi elit történetének kutatásához, végrendeletek
9.) Az evangélikus intézményrendszer és felekezeti élet visszaszorításának, a katolikus iskolarendszer továbbfejlesztésének, a katolikus hitélet terjesztésének, megerősítésének periódusa (1637-1657) A 17. század első felében nagyon sok dunántúli főúr katalizált, így pl. a szomszédos Vas vármegyében Batthyány Ádám,29 Sopron vármegyét is érintve: Nádasdy III. Ferenc,30 ami a főúri patronusok térségbeli eltűnésével tovább szűkítette az evangélikus valláshasználat tereit, és egyben kiemelte Sopron jelentőségét. A jezsuita rend 1636. évi soproni megtelepedését követően Draskovith püspök adományának köszönhetően a rend több ingatlant szerzett meg a szabad királyi város belvárosában. így a tulajdonukba került a Krisztus-Teste Társulat beneficiuma és javadalmas házai, majd a megszűnt Johanita templom és rend birtokai is a tulajdonukba került. Draskovith püspök végakaratában alapítványt tett egy nemesi konvik- tus létrehozására, amely 1661-ben nyitotta meg a kapuit. 1674-ben a rend immáron Lippay György prímás támogatásával a belvárosi Szent György templomot szerezte meg, a mellette fekvő házzal egyetemben. 10.) A felségárulás vétkébe keveredett Nádasdy III. Ferenc kivégzését követően az evangélikus rendiség visszaszorulása. Küzdelem az evangélikus intézmények, az evangélikus vallási élet megőrzéséért. Sopron újra az osztrák evangélikus főrendek menedékhelye, asyluma lett, ld. Eggen- berg ház, és az ahhoz kötődő evangélikus istentisztelet (1647-1674). Bár a Zrínyi Miklós ügyvédeként ismertté vált Sopron megyei birtokos, soproni nemes, Vitnyédy István tevékenysége idején az evangélikus rendek pozícióikat megerősítették, Nádasdy III. Ferenc katolizálásával a város környékén, a megye területén felélénkültek az evangélikusok elleni fellépések, de a főúr nevével fémjelzett főúri összeesküvés elbukása és az azt követő véres megtorlás jó alkalmat biztosított a protestáns felekezetek, térségünkben az evangélikusok elleni fellépésre. 1674-ben I. Li- pót parancsára az evangélikusok templomait és iskoláit elvették, lelkészeiket a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték. A törvényszék pedig arra utasította a város vezetőit, hogy a prédikátorok és tanítók vagy hagyják el Sopront, vagy mondjanak le egyházi hivatalukról, szolgálatukról. Ezt követően csak két evangélikus prédikátor maradhatott a városban, akik magánházban tarthattak istentiszteleteket. Földrajzi fekvése miatt 1627 után Sopron több osztrák főrangú család számára (pl. Auersperg, Trauttmansdorf) jelentette a szabad vallásgyakorlat helyét, így a stájérés morvaországi birtokait elhagyó brandenburgi Hochenzollern házzal rokonságban álló Eggenberg fejedelemasszony számára is (Markgräfin Anna Maria von Branden- burg-Bayreuth), aki nem csak menedékre talált Sopronban, de a Szent György utcai házában evangélikus istentiszteleti helyet biztosított a belvárosban.31 29 Koltai András: Batthyány Ádám és udvara. Győr, 2014. 30 Életútjára Torna Katalin kéziratos PhD disszertációja. 31 Életútjáról: Payr Sándor: Muzsaji Wittnyédi István soproni prókátor és evangélikus főember. Budapest, 1906. 31
