Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)

Szála Erzsébet: Protestantizmus Nyugat-Magyarországon a 16-17. században

ország javára van. Nem vitás, hogy az 1557-es évszám csupán az iskola alapításának és megindításának éve, a már végleges iskola igazán nagy lendülettel és akkor szinte forradalmian új tanmenettel csak a 17. században alakult ki, ám szellemisége már a 16. században is reformációs jellegű volt.

A gimnáziumon kívül említésre méltó a népiskola is. 1569-ben alapították a polgárok és „Inwohnerek” gyermekei számára. A tanulókat anyanyelvükön részesítették oktatásban. Az iskola a legszegényebbek számára is nyitott volt. A tanítást és a tanulást a város anyagilag támogatta, illetve biztosította.

1565-ben a város a Szent Mihály templom prédikátori tisztségébe olyan papot hívott meg, aki már egyértelműen evangélikusnak vallotta magát, és hitéért fogságot is szenvedett: ez a személy Gerengel Simon. Gerengel Simon az alsó-ausztriai Pött- schachban született 1518-ban. Tanulmányait Paduában végezte. Ő szilárdította meg és rendezte be az evangélikus egyházi életet Sopron városában. Az ő munkájának eredményeként, Magyarországon elsőként, 1565-ben alakult meg a soproni evangélikus gyülekezet. Gyakorlati irányú könyvei századokon át használatban voltak, elsősorban Ágendája, amelyet más németajkú gyülekezetek is használtak. Gerengelt követően egy másik, szintén Páduában végzett, szintén Alsó-Ausztriából származó lelkész is működött Sopronban, Jakob Ritschendel. Magyar lelkészek voltak Sopronban Beythe István (1574-76) és Dragonus Gáspár (1576-82). Ebben az időben a város lakosságából mindössze 30-50 család maradt római katolikus, a többi protestáns volt. A protestáns túlsúly ellenére a város, mint kegyúr biztosította a katolikusok számára a zavartalan vallásgyakorlatot, és gondoskodott az ehhez szükséges anyagi eszközökről is. A miséket és egyéb istentiszteleti alkalmakat a Szent Mihály templomban, a Szent György templomban, a Spitalkirche-ban (Szent Erzsébet templom), valamint a Szentlélek templomban ünnepelték. A Szentlélek templom volt egyébként a magyar nyelvű protestánsok temploma, itt szolgált egy ideig a magyar nyelvű prédikátor. 1573-ban a templomot az időközben megalakult evangélikus egyházközség önként átadta a katolikusoknak, a magyar nyelvű istentiszteleteket pedig a Szent Mihály templom melletti Szent Jakab kápolnában tartották meg. A ferences templom (Kecske templom) és a Bécsi utcában álló Szent János templom mindvégig kizárólag a katolikusok használatában maradt.

Gerengel halálát követően (1571) a nürnbergi Peter Jonas Musaeus Fleissmannt hívta meg a gyülekezet. Az ő javaslatára döntött úgy a tanács, hogy a Szent Mihály és a Szent György templomokat a protestánsok és a katolikusok használják közösen. A városban a közös templomhasználat 1573-tól 1584-ig zavartalan volt, mutatva, hogy ekkor a két keresztény irányzat között még béke és türelem uralkodott. Illetményeiket mindkét felekezet dolgozói a városi tanácstól kapták, s a két felekezet gyermekei együtt tanultak a népiskolában. Ugyanígy volt ez a latin iskolában és a későbbi líceumban is. A városnak érdeke volt, hogy türelmes, toleráns papok és tanítók végezzenek szolgálatot.

19