Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)
Szemerei János: A reformáció jelentősége
készültek, később azonban Magyarországon is felállítottak nyomdákat. Az elsőt a szászok reformátora, Johannes Honterus Brassóban 1535-ben, de két évvel később a Dunántúlon, Nádasdy Tamás is létesített egyet saját birtokán, a Sárvár melletti Újszi- geten 1537-ben. Az Abbázi Benedek vezetése alatt működő nyomdában nyomtatták a már említett Sylvester János által írt első magyar nyelvű grammatikát 1539-ben, majd az általa fordított első magyar nyelvű Újszövetséget is 1541-ben. Később vándornyomdák is működtek a Dunántúlon több helyen. A hitéleti iratok közreadásának fontosságát jelzi, hogy több jeles hazai reformátor is beletanult a nyomdászat mesterségébe, mint pl. Sztárai Mihály vagy Huszár Gál. 5. A reformáció ember- és társadalomszemlélete A reformációnak óriási hatása volt a közgondolkodásra is. Az evangélium ismeretében néztek az emberre, és az emberi életet érintő fontos kérdésekre. Isten emberszemléletéből következően beszéltek a családról, azon belül a férfi és a nő kapcsolatáról. Isten ajándékaként értelmezték a házasságot, és a mindennapi rossz tapasztalatok miatt szembe kellett nézni a papi nőtlenség kérdésével is. Hallottam olyan érvelést, miszerint „Luther az egészet azért csinálta, hogy megnősülhessen [.A felszínes ítéleteket akkor is kezeljük óvatosan, ha jól hangzanak. A reformáció az egyházi tanítást és gyakorlatot is a Szentírás és a korai hagyomány mérlegére tette. Ahol visszaéléseket, a jézusi iránytól való eltérést tapasztaltak, ott a helyes utat keresve korrigáltak. Az Ágostai Hitvallás „a megszűntetett visszaélések” cím alatt sorolja fel azokat a témákat, amelyeket a bibliai tanítás fényében, mint a félrecsúszott gyakorlatot, helyre kellett állítani. A hét megszüntetett visszaélés között a második helyen, a két szín alatt kiszolgáltatandó úrvacsora (oltáriszentség) kérdését követően, a XXIII. cikkben van szó a papok házasságának kérdéséről. Luther valóban maga is megnősült, de nem 1517-ben, hanem csak 8 évvel a reformáció elindulása után. Viszont az is igaz, hogy pl. Brandenburgi Albrecht mainzi érseknek 1521-ben írt levelében védelmébe veszi a házasságra lépett papokat, miközben kontrasztként az akkori gyakorlat tarthatatlanságába is belepillanthatunk: „kérem választófejedelmi Kegyelmességedet, türtőztesse magát és hagyja békén azokat a papokat, akik, hogy a paráznaságot kerüljék, megnősülnek, vagy meg akarnak nősülni, és ne fossza meg őket attól, amit nekik Isten adott.” Kicsit később a szálka és gerenda evangéliumi képére utalva ezt írja: „illő volna, hogy a püspökök előbb elkergetnék ágyasaikat, mielőtt derék hitveseket elválasztanak férjeiktől.” 4 Luther teológiai fejlődése nem csak az istenképét változtatta meg, hanem a Jézus Krisztusban megtalált irgalmasságon keresztül másként látta az embereket. A lutheri 4 Luther válogatott művei 7. levelek. Szerk.: Csepregi Zoltán, Fabiny Tibor, Ittzés Gábor és Reuss András. 442. levél Brandenburgi Albert mainzi érseknek 1521. december 1-én, 294-297. p. 13
