Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)
Szemerei János: A reformáció jelentősége
SZEMEREI JÁNOS A REFORMÁCIÓ JELENTŐSÉGE Nem kívülállóként, hanem a reformáció lelki és szellemi örököseként szólalok meg, a lutheri reformáció indulásának 500. jubileumi évében. Hálás vagyok azért, hogy elmondhatom gondolataimat, mint evangélikus lelkész és püspök a fél évezreddel ezelőtt elindult egyházi megújulást célzó mozgalomról, az egyházat formáló hatásairól, de az egyházi kereteket is átlépő kulturális és társadalmi következményeiről is. 500 évvel ezelőtt, 1517. október 31-én dr. Luther Márton nyilvánosságra hozta (a hagyomány szerint a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte) 95 tételét. Fellépése egy olyan különleges eseményláncolatot indított el, amely hamarosan kilépett a wittenbergi kolostor zárt világából, de még az egyházi keretek közül is. Oly annyira, hogy négy évvel ezután, 1521-ben a Wormsban tartott német birodalmi gyűlés napirendjén is szerepelt a téma. A reformáció nem csak a középkori egyházat és az egyházi gondolkodást alakította át, hanem szinte az egész nyugati civilizációt. Mélyreható változást hozott a kultúra, a művészetek, az oktatás, a tudományokhoz való viszony területén, de formálta a közgondolkodást, és nagy hatással volt még a gazdasági életre is. 1983-ban, Luther születésének 500. évében - 1. éves teológus hallgatóként - jártam életemben először Wittenbergben. Az akkori NDK-ban feltűnően sokat foglalkoztak Lutherrel. Míg itthon alig volt jele a jeles Luther-évfordulónak, ott mindenfelé az ő arcképét lehetett látni, programok meghívóin, könyveken, naptárakon, hanglemezeken. Az akkori NDK-s Luther 500-as emlékbizottság elnöke személyesen Erik Honecker, a pártfőtitkár elvtárs volt. Mint említettem, Lutherrel szinte kitapétázták az NDK-s városokat, de feltűnő volt, hogy őt elsősorban, mint az egységes német nyelv atyját, mint nemzeti hőst ünnepelték, aki még a társadalmi igazságtalanságokért is szót emelt. Arról persze említést sem tettek, hogy az egységes német nyelv megteremtése a bibliafordításon és a Biblia elterjedésén keresztül ment végbe. Az sem nagyon derült ki, mert nem tartották fontosnak, hogy elmondják Lutherről 1983-ban, az NDK-ban, hogy ő egyébként egy egyházi személy volt. Ez a furcsa és szelektív megközelítés hívta fel először a figyelmemet arra, hogy a reformációnak vannak olyan járulékos ajándékai is, amelyeket méltán tekinthetnek értéknek, és őket is gazdagító kincsnek, akik szorosabb értelemben nem gondolják magukat a reformáció örököseinek. Ennek illusztrálására említem, hogy Európában csak egyetlenegy ország van, ahol a reformációt nemzeti ünnepnek tartják. Ez az ország nem Németország, ahonnan az egész megújulási mozgalom elindult. Nem Skandinávia, illetve az északi országok, ahol szinte mindenki evangélikussá lett, nem is a reformátusok számára oly fontos 9
