Dominkovits Péter - Kelemen István (szerk.): A Széchenyi család nagycenki levéltárának iratai 1678-1944 (Sopron, 2017)
Kelemen István: A Széchenyi család nagycenki levéltárának története
va, széthordva... A megmaradt iratok összegyűjtésével és rendezésével most foglalkozik egy önkéntes vállalkozó, de éppen a legrégibb iratok közül nem igen lehet találni... Szomorú és lesújtó látványt nyújt az egész kastély...”.45 Megyebeli tapasztalatairól Csatkai december 27-én kelt jelentésében tájékoztatta az Országos Gyűjteményi Bizottságot (OGYB): „Amit meghagytak a németek, elkallódott a felszabadulást követő időkben. Mire junius táján ocsúdni kezdtünk, már a legtöbb helyen üres falakat találtunk, sőt sok helyütt még azt sem, mint Nagycenken, ahol már a kastély tetejét is elhordták. Nézetem szerint rendőri ügy ez már; a lakosságnál összeszedni a rablott holmit csak karhatalommal lehet.”46 1946. január 10-én dr. Molnár Elemér, a soproni járás főjegyzője is csak a pusztulásról tudott beszámolni Kotsis Elemér alispánnak tett jelentésében. Bár a levéltárról nem tett említést, azt jelezte, hogy a kastély egy része 1945 júniusában leégett, könyvtára pedig megsemmisült.47 Január 16-án már a levéltár szomorú sorsáról is írt, utalva rá, hogy nem pusztulhatott el minden: „Nagycenken a gr. Széchenyi kastély irattára leégett. Jelenlegi gondnoka Dómján [Damján] Ferenc a megmaradt iratokat őrzi?’.48 A nagycenki Széchényi-levéltár töredékét végül Bereczki Imre (Dévaványa, 1912. február 11.- Dévaványa, 1997) középiskolai tanár mentette meg. 1976-ban írt visszaemlékezéséből tudjuk, hogy 1945 nyarán nevezte ki őt a vallás- és közoktatásügyi miniszter tanárnak a soproni Széchenyi István Állami Gimnáziumhoz. 1946 tavaszán családlátogatás keretében eljutott nagycenki tanítványa, Kirkovics István házához is. A beszélgetés során szóba került a kastély sorsa. Bereczki személyesen is meg kívánt győződni a pusztulásról, ezért diákjával a helyszínre mentek. A romos épületben megtalálták feldúlt állapotban a földszinten kialakított egykori archívumot. A padlón még mindig rengeteg irat hevert. Bereczki szemtanúként megdöbbenve konstatálta, hogy a helyiek hazahordják a megmaradt iratokat, hogy azokat otthonukban gyújtósnak és vécépapírnak használják. Azonnal cselekvésre szánta el magát. Felkereste Szántó plébánost, aki átengedett a plébánia épületében az iratoknak egy üres kamrát. Kirkovics József, a tanítvány apja készségesen Bereczki rendelkezésére bocsátotta fogatát. A kastélyból sikerült több fordulóval az iratokat átvinni a plébániára.49 Méltán írhatta Bereczki később, soproni 45 SOM, Ikt. ügyv. ir. 109/1945. 46 SOM, Ikt. ügyv. ir. 283/1945. 47 SOM, Ikt. ügyv. ir. 10/1946. 48 SOM, Ikt. ügyv. ir. 53/1946. 49 Bereczki István visszaemlékezése, 1976. MNL GyMSMSL, XV. Gyűjtemények, 46. Soproni Levéltárban elhelyezett kéziratok gyűjteménye, 24. tétel. Ld. 1. sz. forrás. 11
