Dominkovits Péter - Kelemen István (szerk.): A Széchenyi család nagycenki levéltárának iratai 1678-1944 (Sopron, 2017)

Kelemen István: A Széchenyi család nagycenki levéltárának története

autóval, egy sofőrrel és „nyílt paranccsal’ végigjárta Vas és Sopron vármegye nagy részét. Fel kellett mérniük a köz- és magángyűjteményeknek a háborús események utáni állapotát és gondoskodniuk kellett azok védelméről. Fel kellett kutatniuk továbbá az ország más részeiből ideszállított műkincseket, s gondoskodniuk kellett azok visszakerüléséről. Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszter számára az elrendelt akcióhoz a jogi alapot a 4450/1945 M. E. sz. (VI. 4.) kormányrendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) adta. A miniszteri biztosok útjuk során, augusztus 8-án felkeresték a cenki kastélyt is.42 Kénytelenek voltak megállapítani, hogy „Széchenyi István egykori lakóhelyén, a kastélyban üdülők [ti. a szovjet katonák:] kiszórták a könyvtárat, a képeket, a bútorokat - közöttük Széchenyinek Angliából magával hozott darabjait - és elégették’. Kozocsa jelentése szerint: „Az egész pusztulás egy hónappal ezelőtt történt, úgyhogy ha hat héttel előbb jöhettünk volna, sikerül megmenteni a nagycenki Széchenyi-könyvtárat s benne a »legnagyobb magyar« sajátkezű bejegyzéseivel ellátott könyvgyűjteményéi”A3 Érdekes módon a jelentésben nem esik szó a Széchényi-archívumról. A kiküldött bizottság 9-én személyesen találkozott Csatkai Endrével (1896-1970), Sopron szabad királyi város múzeumának igazgatójával, melynek során Voit megbízta őt a vármegye területén található elhagyott vagy veszélyeztetett műkincsek gondozásával.

A kultuszminiszter a Kormányrendelet alapján a Sopron vármegye területén lévő gyűjteményeket hatósági őrizet alá rendelte. Az őrizetbe vett gyűjtemények és tárgyak gondnokává Csatkait nevezte ki. A múzeumi igazgató főőr augusztus 16-án - megbízása alapján - körlevélben fordult a vármegye területén működő esperesekhez, így Szántó Antal nagycenki plébánoshoz (1935-1965) is. Arra kérte őket, közöljék, hogy esperességük területén mely kastélyok és mügyűjte- mények elhagyottak, melyeket fosztottak ki ismeretlen tettesek és melyek berendezését hordták szét a helység lakói.44 Szántó esperesplébános augusztus 18-i válaszában jelezte, hogy: „[...] a kastélyra és berendezésére a tulajdonos igényt tart. Számtartó, kastély gondnok, jogtanácsos utján állandóan gondot visel a kastélyra. A valóságban nem is maradt a kastélyban művészeti jelentőségű dolog, mert képek, bútorok, berendezési tárgyak teljesen szét lettek rombolva, maga a kastély is részben elégett... Az irattár töredékei széthányva, szétszór42 Balázs Péter: A VKM „repülő bizottságának” szemleútja 1945 augusztusában a nyugat-dunántúli könyvtári, levéltári és muzeális értékek háborús kárának felmérésére és védelmének megszervezésére. In: Levéltári Szemle 1991 (41/1) 59-71.; Bognár Gábor: Voit Pál 1945. augusztusi jelentése a nyugatdunántúli műgyűjtemények állapotáról. In: Műemlékvédelmi Szemle 8 (1998/1) 77-94.

43 Bognár Gábor i. m. 88, 91. Balázs Péter i. m. 66.

44 Soproni Múzeum (SOM), Iktatott ügyviteli iratok (Ikt. ügyv. ir.) 94-104/1945.

10