Dominkovits Péter: A petőházi Zeke család levéltára (1283-1803) (Sopron, 2017)

Dominkovits Péter: A petőházi Zeke család levéltára (1283-1803)

évente esedékes kamatokat már nem tudta rendszeresen törleszteni, így 1768-ban Szveticcsel szemben már 960 ft kamattartozása volt. Hitelezőinek köre így rekonstruálható: 1752-1763 között egyházi személyek és intézmények, ekkor 30-1000 ft közötti kisebb összegeket vett fel rendszeresen Szily Márton vasvári olvasókanonoktól. A régió birtokos nemessége sorából kiemelkednek az országos hivatalokat is viselő személyek köre, mint pl. Felsőbüki Nagy Pád, a hétszemélyes tábla ülnöke, aki pl. 1767-ben 500 ft-ot kölcsönzött Zekének. Zeke hitelfelvételeinek jelentős része petőházi udvarházának, majorsági épületeinek felújítására, állapotmegőrzésére, az iparos munkákhoz kellett. A kifizetetlen számlák kiegyenlítésének jelentős része az utódra, Zeke Miklósra maradt, így pl. csak Paul Buber kőműves mester és Martin Stieger asztalos mester, akik a hg. Esterházy család süttöri és szentmiklósi építkezésein is dolgoztak, a pinnyei és petőházi udvarházak munkálatai után közel 10.000,- ft-os számlát állítottak ki. Mindez egyben jelzi a reorganizáció kora nemesi társadalma középszintjének e régióban is tapasztalható általános irányát a nemesi lakóhelyek átalakítására, és az igényt, az ún. presztízs fogyasztásra.

A Zeke család utolsó fiági örököse, Miklós, apja és nagyapja nyomdokain haladva, folytatta a család iskoláztatási tradícióit, 1761-1766 között a soproni jezsuita gimnáziumban tanult. Az iskolatársak sorában számos több generációs hivatalviselő család sarjával találkozhatunk. Az azonos felekezetű generációk közös iskolai gyökereit szimbolizálja az a tény is, hogy a Zeke családba beházasodó jobaházi Dőry Ignác is Zeke Miklós osztálytársa volt. De Zeke Miklós ellentétben a családi, rokonsági tradíciókkal, hasonlóképpen generációs társai, iskolatársai pálya irányulásával, bár a közélettől nem vonult vissza, sem vármegyei, sem kormányszéki hivatalt jelen ismereteink szerint nem tűzött maga elé.18 Az apai aggodalmak, korábbi tiltások ellenére az ifjú 1771-ben társadalmi kapcsolatrendszer irányába mutató házasságot kötött. Ez év augusztus 6-án Kőszegen, a család köznemesi ágából származó Niczky Sándor és Solderer Zsuzsanna leányát, Niczky Annát jegyezte el és néki a család vagyoni helyzetéhez képest feltűnően magas összeget, 1000 körmöci aranyat móringolt. A móringlevél tanúnévsora az ismeretségi kör további bővülését regisztrálja, és egyben utal a kőszegi városlakó nemességgel elmélyült kapcsolatokra. Az aláírók sorában csekély vagyonú, de olyan hivatali karrierjüket képzettségüknek, jogtudásuknak köszön18 Jelenleg egy közszereplése ismert, II. József halála után Sopron megye táblabírájaként a koronaőrség Sopron megyei bandériumának a zászlótartója volt: Paur Iván: Hozzák a szent koronát. In: Sopron 15. 1885. jan. 3., 1. sz.

24