Dominkovits Péter: A petőházi Zeke család levéltára (1283-1803) (Sopron, 2017)
Dominkovits Péter: A petőházi Zeke család levéltára (1283-1803)
ran ügyvédi szerepet játszó kőszegi városbíróval, Lada Györggyel. Az országos politikában is helyet kapva Zeke II. István társadalmi kapcsolatrendszerét 1720-1722 során tovább bővíthette. A XVII-XVIII. század fordulóján, a XVIII. század első harmadában a család birtokállományának a helyzetét a törzsbirtokok állandósulása mellett a folyamatos birtokmozgások jellemezték. Zálogolások, örökvallások révén további birtokgyarapodások történtek. A rokonsági kör birtokcseréi nyomán az egyes törzsbirtokoktól távolabb eső birtokrészek tulajdonviszonyai átrendeződtek, miképpen kisebb mértékben a korábbi zálogbirtokok visszaváltásai is megfigyelhetők. Az 1692-től közel négy évtizeden keresztül tartó birtokmozgások csak néhány meghatározó tendenciáját érinteném. A négy évtizeden keresztül tartó folyamatos birtokmozgások minden részletének rekonstruálása szétfeszítené a terjedelmi kereteket, e kis bevezető céljától is messze vezetne, így itt csak a meghatározó tendenciákat érinteném. Tény, hogy az olykor csak átmeneti, néha ellentétes irányú birtokpolitikai lépésektől sem mentes folyamat során a Zeke család birtokállománya ez időszakban érte el a legnagyobb kiterjedését, amivel a család a regionális nemesi társadalom jómódú középbirtokos családjainak az alsó csoportjába került. Zeke II. István szolgabírói hivatalra történt megválasztását követően anyósa, fajszi Ányos Mária - aki előbb nemesapáti Szalay Péter, majd Tar Józsa egerszegi kapitány özvegye volt - több ősi, illetve öröklött jószágát szerezte meg. Hitvese unokatestvére, a korán árvaságra jutott Ányos György még 1692-ben 680 ft-ért felvallotta Ányos Máriának és leányának, Szalay Juditnak csekély, Sopron, Vas, Zala megyei jószágait. E pénzből iskoláit fedezte, és minthogy patvariára készült, így további kölcsönökre volt szüksége, ezért 1699-ben felvallása megerősítésével újabb 300 ft-ot vett fel Zeke II. Istvántól, aki még ez év márciusában közvetítői szerepet vállalva, anyósával 200 ft-ban megalkudott sógora, fajszi Ányos György pinnyei atyai örökségének az átvételéről, amit a rákövetkező év elején meg is cselekedett. Az ilyen és ehhez hasonló családon belüli birtokügyek összetettségét ez az eset is jól illusztrálja, és érzékelteti az a tény is, hogy Ányos György részbirtokainak ügyét csak 1721-ben lehetett véglegesnek tűnőén rendezni, amikor is az akkor Fejér vármegyében élő rokon távoli, hasznot nem hajtó csekély béri, pakodi, almási, misefái, azaz Zala megyében fekvő javait, valamint a Sopron megyei pinnyei, szé- csényi javakat, továbbá a Vas megyei Tótságban lévő részbirtokokat további 700 ft-ért immáron örök jogon Zeke II. Istvánnak és feleségének felvallotta. Zeke II. István 1699-ben sógorával, Kövér Pállal 10
