Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)

A forradalmi kormány minisztere

hírt a napló „kórlapjai”. Nemzete, „faja” nagy történelmi fordulópontjaként élte át a „kizökkent idő” minden pillanatát - „vagy ragyogva élni fog, vagy bukik örökre” -, s közben mániákusan ismételte önvádjait, legsötétebb félelmeit, rémlátásait. Többször is tolla alá futott a réges-régi, Metternichtől kapott metafora: világítani akartam s ők felgyújtották a házat. De belépett a nemzetőrségbe és belépett az új kormányba is. Batthyány kérdésére, vállalja-e a közlekedésügyi tárcát, így felelt: „Ha szükségetek van rám: igen!” „Most aláírtam a halálos ítéletemet! Bizonyos, hogy kés alá kerülök!” - így kommentálta ugyanakkor e lépését a naplóban. Néha különös erővel ragadta el reálpolitikusi tehetsége: „Most én mondom: gyerünk, gyerünk, amilyen gyorsan csak lehet - vetette papírra négy nappal azután, hogy a bécsi forradalomra egyszerre adott méltó választ Pozsony és Pest. - Én nem akartam ezt a sebes tempót. Becsülettel tartóztattam. A ti [tudniillik Batthyányék] művetek ez. Most aztán, mint a jó kocsisnak, oda kell csapni a »bokrosak« közé, hogy föl ne bukjék egyik sem etc. A völgyben tán megállanak majd.”

100. Petőfi Sándor

(Barabás Miklós litográfiája, 1848)

Egy nevezetes Deák-anekdota forrása lett ez az expresszív hasonlata, amiként negyvennyolcas naplójának, leveleinek sok-sok részlete is ma már szinte közhelyszerű illusztrációja a „nagy idők” sorsfordító eseményeinek. De nincs arra mód, hogy minden mozzanatában végigkísérjük az ötvenhét éves férfi forradalmi hétköznapjait. A legfontosabbakat vehetjük csak számba - és ezek közé tartozott, hogy március végén ott volt Bécsben, és úgy segítette kicsikarni a felelős minisztériumot gyakorlatilag visszavonó királyi leirat módosítását, amiként - itáliai katonaemlékeinek ironikus adaptációja szerint - a terracinai banditák rabolnak ki néhány kamalduli barátot... Mint miniszter irányította az országgyűlés végnapjaiban vasútépítési Javaslatinak törvényerőre emelését, majd a magyarországi feudalizmus gerincét törő nevezetes törvények szentesítése után, a Zrínyi gőzös fedélzetén ő is Pestre érkezett. „Hogy én kés alá kerülök, abban egy pillanatra sem kételkedem - ez volt zaklatott reflexióinak legszilárdabb pontja, jellegzetes tragikomikus kiegészítéssel: - Csak az a pikáns benne, hogy Kossuth etc. legalább a »véleményéért« fog meghalni, én azonban oly doktrínáért, mi ellen szüntelen küzdöttem.”