Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)
A "nemzet napszámosa" és a "legnagyobb magyar"
66. Lovassy László (1815-1892) jogász, a Társalkodási Egylet elnöke idős korában. Rusz Károly metszete sabb embere be fogja látni igazát; és támogatja koncepcióját. Ezért súlyos tévedésnek tartotta, amikor a bécsi udvar az 1830-as évek második felében terrorintézkedésekkel igyekezett útját állni a magyar reformellenzék megerősödésének. Harcolt Wesselényi, Lovassy László, Kossuth Lajos kiszabadításáért, majd az 1840-es évektől örömmel üdvözölte a bécsi stílusváltást, és hinni akarta, hogy a kormány is reformra törekszik, csak másképpen, mint a Pesti Hírlap köre. 1840. november 19-én fontos kérdésről tanácskoztak nemes Pest vármegye közgyűlésének tagjai. Ezen a napon emelkedett szólásra a háromévi börtön sápadtságát még arcán viselő Kossuth Lajos, hogy köszönetét mondjon az ellenzéki vezérmegyének a kiszabadításáért folytatott áldozatos és kitartó küzdelemért. Az események visszanyúltak 1837 tavaszára, amikor a Habsburg Birodalom politikai vezetése - Metternich kancellár irányításával - megelégelte a polgárosodásért és a nemzeti önrendelkezésért küzdő magyar reformellenzék sikereit és úgy döntött, fizikai terrorral állja útját ellenfeleinek. Előbb az ellenzék népszerű országos vezérét, Wesselényi Miklóst hurcolták fogságba és vádolták meg hűtlenséggel, majd letartóztatták az országgyűlési ifjúság hangadóit, elsőként vezetőjüket, Lovassy Lászlót. Ezután a modern politikai közvélemény megteremtésében kulcsszerepet játszó Kossuth Lajosra került sor, aki éppen belekezdett új lapja, a megyei és a városi politika híreit egybegyűjtő Törvényhatósági Tudósítások országos terjesztésébe. A hatalmas lendülettel elindított terrorpolitika azonban végső soron nem érte el célját. Az ellenzék éppenséggel erőt merített abból a kemény ellenállásból, ahogyan vezérei ellenszegültek az igazságtalan vádaknak és a kíméletlen üldöztetésnek. Amire azonban a Deák Ferenc vezette országgyűlési ellenzék elérte a bebörtönzöttek szabadon bocsátását, sok minden megváltozott. Wesselényit súlyos szembaj támadta meg és így kényszerűen fel kellett adnia további közéleti tevékenységét, Lovassy szegény pedig beleőrült a börtönben kiállott szenvedésekbe. Kossuth azonban újult erővel tért vissza a politikai küzdőtérre. A szólásszabadság védelmében becsülettel végigvívott harca ekkor már országos tekintélyt szerzett számára, ezért gyűltek össze szép számban a megyei urak is, hogy meghallgassák köszönő szavait. A beszéd adott pillanatában azután elhangzott a következő nagyszerű mondat: „[...] valamint egy nagy és fontos téren a setétséget utálni már megtanultuk volt fényvillogással ama férfiúnál, kinél századokon ható eredményekben sem nem többet, a nemzet
