Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)

Családi örökség

tárában található gyönyörű példányt összevetjük a családi levéltárban őrzött eredeti tervrajzokkal, váratlan lesz a meglepetés: a tántoríthatatlan udvarhűségéről közismert gróf ugyanis a koronásról a korona nélkülire - tehát mai, közismert nevén az úgynevezett Kossuth-címerre! - cseréltette át az európai közvéleménynek szánt érem központi reprezentatív szimbólumát. Ne keressünk persze e gesztus mögött titkos republikánus szimpátiákat, hiszen nyilván csak arról lehetett szó, hogy ezzel a formai változtatással is jelezni akarta: az érem nem a király, hanem az - ekkor még általa is persze főképp a rendekkel azonosított - nemzet ajándéka.

1798-ban, somogyi főispáni beiktatásakor az ünnepi poétának szegődő Csokonai Vitéz Mihály így idézte föl a San Gennaro-rendet eredményező délszaki kirándulást:

Bámulva csodálta Nápoly csinos népe Milyen a felséges magyar nemzet képe Örök dicsőséget szerzett a hazának Méltó tiszteletet nyert önnön magának...

De mire ez a köszöntő elhangzott, már nem az a Széchényi Ferenc hallgatta, akinek eddig az útját kísértük. Politikai és családi okok együttesen játszhattak közre temperamentumának sajátos átalakulásában. Egyfelől a magyar „jakobinusok” Martinovics Ignác vezette összeesküvésének véres megtorlása késztethette szorongó önvizsgálatra

14. Martinovics és társai kivégzése a Vérmezőn. Egykori szemtanú víz festménye, 1795

i6