Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)
II. Jelentések - F. Közoktatás- és közművelődésügy
Források tességtelen viselkedése miatt ugyanis egy leánytanítványának bátyja felpofozta és ennek következtében eltűnt Sopronból, de — amint szokás volt e társaságban — fölfelé bukott! Vörös csapatparancsnok lett Kismartonban, és mint ilyen egyszer megjelent itt Sopronban; amidőn a cenki ellenforradalom leverésére kismartoni vöröseinek élén nagy bátran végig vonult a városon. Utóda Dr. Ruhmann Jenő417 (szabadkőműves) lyceumi tanár lett, aki azonban sokkal mérsékeltebb volt és a kommunistákkal nem tartott, de Geleji a tanítói szakszervezet nyakán maradt egészen a proletárdiktatúra bukásáig és a tanítóság sok kényes ügyét a direktóriumnak elárulta! És ez által sok kartársának személyes szabadságát veszélyeztette. A bizalmi férfiak ülésein a lehető legerőszakosabb módon viselkedett. így az egyik ülésen, amelyen arról volt szó, hogy a bencésekkel szemben a szakszervezet milyen álláspontot foglaljon el, vajon mint papok lehetnek-e tovább is tanárok, a legkérlelhetetlenebbül kijelentette, inkább haljanak éhen, de tanárok és egyúttal papok tovább nem lehetnek ilyen reakciós emberek (t. i. a bencések) már nem lehetnek tanárok, Vagy egy más alkalommal, amikor a katonatiszti leánynevelő intézetről és annak fölforgató kommunista gondnokáról volt szó, aki a tanítótestületet jogtalan intézkedéseivel sokszor megalázta és megfélemlítette, amiért a tanítótestület a szakszervezethez fordult orvoslásért; ezen ügy tárgyalásakor, amikor a jelenlévők, sőt ő maga is meg volt döbbenve nevezett gondnok gonoszságaitól, egyszer csak elkiáltja magát: „Különben ez az intézet a múltban mindig is reakciós, imádkozó intézet volt; ez ügyet így nem lehet elintézni, hanem újból meg kell vizsgálni. Szerencsére, ekkor már ismerték őt a többiek is, és szavának már nem volt súlya. Dr. Ruhmann elnöknek sikerült Geleji epés kirohanását teljesen leszerelni! Legpiszkosabb szereplése azonban a tanítói szak- szervezetben, a júniusi ellenforradalmat megelőző streik418 alkalmával volt. A tanítói szak- szervezet volt ugyanis az összes szakszervezet közül az egyedüli, amely az általános mozgósításkor és a sorozás elrendelése alkalmával egyhangúlag elhatározta, a— és ezen határozat mellett egy emberig végig híven kitartott, — hogy tagjai közül senki sem vonul be és a sorozáson nem jelenik meg senki. E válságos perekben Geleji alelnök nem tartott velünk, sőt ugyancsak ellenünk fordult. Amikor a sorozásra vonatkozó fenti határozatot hoztuk, a gyűlés végén, amikor a jelenvoltak egy része eltávozott, jelent meg, mint egy mefisztó [!], tudakozódni aziránt, milyen a határozat, és amikor megtudta, méltatlankodva kijelentette: „Ez rendkívül veszélyes, akkor én nem vagyok idevaló.” — és eltávozott körünkből. Szégyelltük magunkat, hogy ilyen exponált szabadkőműves kommunistát kénytelenek voltunk mint alelnököt tovább is megtűrni, de nem tudtunk sehogy sem tőle szabadulni. A tanítói szakszervezet pedagógiai vagy adminisztratív reformokkal nem foglalkozott; ha egy-egy kérdésben állást foglalt, az mindig csak terv maradt, amely megvalósításra nem került. Munkássága főleg a tagtársak anyagi dolgainak szorgalmazása volt és tevékenysége ebben úgyszólván teljesen kimerült. Egy feladatot azonban még elvégzett, és ez az volt, hogy a város területén az óvodakötelesektől a közép és szakiskolákig összeírta az összes tanulókat arra nézve, vajon az új tanévben magyar vagy német iskolába akarnak-e járni? A statisztika az óvodáknál és a népiskoláknál a németségre volt kedvezőbb, de ez is csak a kommunizmusnak volt a következménye, mert akkor — abban a reményben, hogy az Ausztriához való csatolás mgszabadít a vörös rémtől — sokan még a magyarságukat is megtagadták. 4,7 Dr. Ruhmann Jenő evangélikus líceumi tanár, 1939—1943 a líceum igazgatója, 1910-től a Széchenyi Szabadkőműves Páholy tagja SN, 1920. július 1. 418 sztrájk 135
