Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)
II. Jelentések - C. Államigazgatás helyi intézményei - Posta és távirda
Források A lajstromozási bevonulási rendeletek kiadásával kapcsolatban gyakrabban tartott a személyzet gyűléseket. E gyűléseken az igazgatósági személyzet is meglehetős számban részt szokott venni, mert hisz saját bőréről is szó volt. A vezető szerepet itt is Missuray s társai viszik, azonban, mert látják a kezelési személyzet hangulatát, s általában a közhangulatot, azután mert saját magukról is szó volt — ők is lajstromozás és bevonulás ellen foglaltak állást. Az igazgatósági személyzet a lajstromozással és sorozással szemben - kényes helyzetére tekintettel — aktivitást szintén nem fejtett ki, azonban azon hallgatólagos, de határozott állásfoglalásával, hogy történjék bármi, de be nem vonul — a kezelési személyzetre is jelentékeny hatással volt. A kezelési személyzet azon része is, amely azelőtt az igazgatóság ellen foglalt állást, lassankint belátta, miszerint félrevezették és azért mindinkább kezdett közeledni az igazgatósághoz és figyelve, hogy ennek személyzete miként viselkedik, magatartásában igyekezett ahhoz alkalmazkodni és azzal tartani. Megtörtént például, hogy Missuray egyik leghívebb csatlósa a bevonulások szőnyegre kerültével nap-nap után ir [!] az igazgatóság III. ügyosztályában tartózkodott és az oda beosztottaknak borjegyek korládan szállításával és egyéb szívességekkel igyekezett kedvezni. Mindezt pedig miként később az igazolási eljárás során beismerte — csak azért tette, mert nem akart bevonulni és mert tudva azt, miszerint ezen ügyosztályban a legfehérebbek, számított arra, hogy ezek szívességei fejében, a diktatúra bukása után majd ő rajta is segítenek. Az igazgatósági személyzet ilyetén viselkedése - amely bár a viszonyok kényszerítő erejénél fogva - nem volt vezető s csak hallgatólagosnak mondható - tehát lassankint kezdi a kezelési személyzetnél is jótékony és józanító hatásait éreztetni. Mindazonáltal — ha az igazgatóság személyzetének viselkedése inkább hallgatólagos ellenkezés is volt, mégis megtörtént, hogy egyes tények felett a személyzet nyíltan állást foglalt. így nyíltan ítélte el a személyzet Missuray azon kétszínű magatartását, amelyet a sorozásokkal kapcsolatban tanúsított. A sorozások elrendelésével kapcsolatban jutott el a személyzet az 1918. évi júniusi sztrájkhoz. A sztrájk azonban nem a postáról indult ki s a postások csak azért mondták ki, mert a többi tisztviselői szervezet is kimondta. Az igazgató- sági személyzet természetesen szívesen csatlakozott a sztrájkhoz — mint mindenhez, ami a diktatúra napjainak megrövidítéséhez hozzájárulhatott. Sajnos az egy napos munkabeszüntetés a kívánt eredményt még nem hozhatta meg. Az igazgatási személyzet örült a sztrájknak, de aktivitást nem fejtett ki, illetve nem fejthetett ki, egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt mert Missuray a sztrájk ellen dolgozott. A sztrájk eredménye az igazgatósági személyzetre az volt, hogy a kommunisták Missuraytól — úgy látszik kétkulacsos magatartása miatt — a politikai megbízatást megvonták, s helyébe Halász Henrik248 budapesti főfelügyelőt nevezték ki ezen tisztségre, továbbá, hogy a sztrájkbizottságon kívül — amelyben az igazgatóság tagjai is részt vettek - még az igazgató- sági személyzet négyy tagját le akarták tartóztatni. Az elfogatások elmaradtak, úgy látszik azokat az új politikai megbízottaknak sikerült elhárítani. Mindez azonban kétségtelenül 248 Halász Henrik főfelügyelő, politikai biztos. 84
