Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)

II. Jelentések - A. Hadügy

Források Entsbruder hatalmát az előbb felsorolt katonai személyeken kívül ennek ellenlába­sa „Pfeifer János130 volt tüzér tiszthelyettes”, Kellner biztos által kinevezett városparancsnok ingatta meg. Pfeiffer csak mérsékelt sociáldemokratának mondható, ki Entsbruder katonai túlkapásait, valamint hatalmának folytonos növekedését és az őt körülvevő nimbuszt tűrni nem akarta. Sikerült is őt egy időre ártalmadanná tenni, ami előnyére vált a katonai hatósá­goknak, mert a habár csak rövid időre is távoltartott Entsbruder erőszakoskodásaitól a ka­tonai hatóságok megszabadultak. Helyette Pfeiffer volt tiszthelyettes lett a katonai állomás­parancsnokság politikai megbízottja, kinek működése mondhatni kellemesebb időket hozott, különösen a terrornak kitett tisztek részére. Nem tűrte pld., hogy a legénység par[ancs]no- kával szemtelen, kihívó, követelődző hangon fellépjen, vagy jogtalan követelményekkel áll­jon elő. A tiszteket biztosította, hogy minden egyes alkalommal az illetővel szemben a leg- kérlelhetetienebb módon el fog járni bánni, kis erkölcsi támaszt nyújtott tehát ez a volt altiszt a tiszteknek, akik közé ő az 1919 november havában a MOVE131 alakuló gyűlésén azok és az altiszti kar közé tűzcsóvát dobta. Kérdőre vonta a gyűlést, hogy Sopronban a hadügyminister által már korábban elrendelt „katonatanács” miért nem alakult meg? Ezen altiszt kihívó magaviseletének tulajdonítható be az, hogy az annyira fegyelemrontó és addig Sopron helyőrségében tulajdonképpen még nem létező és csak hírből ismeretes katonata­nács felállításának elodázása tovább nem volt lehető. E katonatanács állapította meg a helyőrség[i] tisztikar megbízhatóságát arra, hogy ki méltó a socialista hadsereg tagjának. Mi sem természetes, hogy a felülbírálat alap nélkül volt. Hisz komolyan sem vette senki e határozatot, már csak azért sem, mert a tisztikar ép <szí- ne> javát akarta a katonatanács a kenyerétől megfosztani, mert ép ezekben látta a katonata­nács a garázdálkodás és hatalmának valamint mesterségesen szított fegyelmetlenség meg- szüntetőjét! Irtóztak a jó katonatiszttől! Ez volt a legnagyobb ellenségük. Sikerült azonban mindezek dacára is néhányat ezek közül alkalmasnak nyilvánítani. Ezen kiváló tisztek ama nemes és önzetlen törekvése, hogy tudásuk és akaraterejük teljes latba vetésével megmentik a menthetőt, sajnos nem sikerült! A hadsereg legénysége meg volt már mételyezve; sőt saj­nos akadtak már továbbszolgáló altisztek is, kiket e métely már szintén megfertőzött! Indult a hadsereg a lejtőn rohamosan lefelé, folyt az agitáció a legénység közt úgy a laktanyában, mint laktanyán kívül! Hullott a pénz a demokrata párt kasszájából, osztották a vörös pántli­kát boldog-boldogtalannak. Hiábavalónak bizonyult a 18. honv[éd] gy[alog] e[zred] tisztika­rának ez elleni minden tiltakozása <és rendelkezésed A megbéklyózott ember eredményte­len rugdalódzása volt a tisztikar e szomorú szereplése; csődöt mondott minden az agitáció és destruktív áramlat ellen132 irányuló törekvés. Vájjon miért? Mert a helyőrségben <hol> a katonai hatalomért egyesek közt verseny indult meg, a haza ügyénél előbbre valónak tartot­ták saját énjüket, a tisztikar nem képezett egy tömör egységet, amellyé [1] azután kellő szerve­zés és vezetés mellett tán vasököllel felléphetett volna a destruktív áramlattal szemben: a hatalomért küzdöttek ezek, ha mindjárt jóhiszeműleg is, ami ártott az egész ügynek. A tisztikar szerepe Sopronban a kommünnel szemben teljesen passzív volt. A tisztikart, melynek hiányzott a vezetője, a proletárdiktatúra kikiáltása meglepetésszerűen érte! Alig hullámzott el fejünk felett [a] „szakszervezetekbe tömörülés” átkos jelszava, jött egy új korszak, melynek jövőjébe senki se látott. A teljes sötétségben tapogatódzott mindenki, senki sem tudta, mi tévő legyen; nem csuda, kevesen járták meg [az] orosz hadifogság bolse­vista kálváriáját, aki pedig végig szenvedte azt, az sem adhatott felvilágosítást, melyek tám­130 Pfeiffer János tüzér, kövegvezető tiszthelyettes, a katonatanács tagja, vörös városparancsnok. 131 Magyar Országos Véderő Egylet. 132 Előtte áthúzott, olvashatatlan szó. 52

Next

/
Thumbnails
Contents