Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)
Dominkovits Péter: Kutatottság, aktualitás, lehetőségek - szempontok a Tanácsköztársaság helyi forrásbázisának feltárásához
Dominkovits Péter te.44 Az állam és egyház szétválasztásával, az egyházközség ingó és ingatlan vagyonának lefoglalásával kezdődött e periódus, Sopron Város és Vármegye Direktóriuma Intézőbizottsága az egyházi adót és az évi segélyt kifizette. Az egyházközség alkalmazottait először gyűjtéssel segítették, majd a gyűjtési tilalom után még nagyobb hangsúly került a vagyonnal szoros összefüggésben nem álló jövedelmek kezelésére (perselyek, offertoriumok, harangozás, temetés díjai). A lelkészi karból a papi pályát senki nem hagyta el. Az iskolához kötött hitoktatás gyakorlatilag folyamatosan folyt, ahhoz Ziermann Lajos és Pöttschacher István a lelkészek lakásuk egy-egy szobájukat ajánlották fel. Mellettük e munkát dr. Prőhle Károly és Kiss Jenő theológia tanárok, Hollerung Richárd helyettes lelkész végezték. Bár a fogházlelkészek működését megszüntették. De minthogy az elítéltek továbbra is igényt tartottak a látogatásra, lelki gondozásra, az 1919. május 14-től díjtalanul engedélyezésre került. A politikai véleménynyilvánítástól távolságot tartó, tények rögzítésére koncentráló munka hangsúlyozta: 1919. augusztus 1-je után a likvidált egyházi vagyon hiánytalanul visszakerült az egyházközséghez, amelyet némi kár azért ért, mert az értékpapírok szelvényeit nem váltották be, a köztulajdonba vett gyülekezeti házak után a lakbérek nem folytak be.45 * * * A forrásközéadás esetében a gépelt forrásokat az eredeti központozás megtartásával szöveghűen írtuk át, a saját kezű jelentések esetében törekedtünk a helyesírási sajátosságok minél teljesebb körű visszaadására.46 A lapszélre, sor fölé írt betoldásokat, betoldott szövegrészeket < > -be tettük, a rövidítéseket [ ]-ben oldottuk fel, az elgépelésekre, szokatlan írásmódra [!]-lel hívtuk fel a figyelmet. Az eredetiben kimaradt, egy-két esetben olvashatatlan szövegrészeket [...]-lel jelöltük. Az eredeti kiemeléseket megtartottuk, törekedtünk a szövegek sajátosságainak visszaadására, ami miatt döntően az eredeti központozást érvényesítettük. A szövegösszefüggés alapján a szövegből véletlenül hiányzó névelőt, vagy szót [ ]-be írva beírtuk. Törekedtünk arra, hogy az ismert, beazonosított személyeket első előfordulásuk esetében jegyzeteljük, ugyanakkor ez nem pótolja a szakirodalom eddigi ismereteinek fel- használását, illetve egyes esetekben további intézmény- és társadalomtörténeti kutatásokat igényel. A forrásokban szereplő név és helynév írásmódot meghagytuk, szükség esetén [!]-lel a speciális írásmódra a figyelmet felhívtuk. Az írásmódokat a személy- és helynévmutatóban az elfogadott alapján egységesítettük. 44 Hanzmann 2000. 55—57. 45 Hanzmann 2000. 57. Az evangélikus egyházhoz kötődő személyekre részletesen: Hanzmann 2003. passim. 46 A huszadik századi iratok közzéadásának módszertanáról: Sipos 2000., Szűcs 2000. 22
