Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)
II. Jelentések - D. Igazságszolgáltatás, büntetésvégrehajtás
Források Véleményem szerint ezt a szörnyű, mesterségesen kitalált, s nem a fokozatos fejlődés eredményét képező igazgatási vagy uralmi rendszert, — mert nem lehet a proletárdiktatúrát államformának tekinteni — nem egy ok, hanem különböző tényezők közrehatása zúdította a nyakunkba. A proletárdiktatúrát úgy lehet nálunk tekinteni, mint az államba és a társadalomba mesterségesen beoltott betegséget. Azok a tényezők, a melyek a proletárdiktatúra kiütésének okát képezték, nem any- nyira a szociológia mint inkább a kriminológia és büntető jog körébe tartoznak. Igaz, hogy a háború által előidézett nagymérvű anyag fogyasztás, a munkás kezeknek munkától való elvonása, sok munkás kéz teljes elpusztulása és további munkára képzelenné válása fokozták a társadalomban a szegénységet és nyomorúságot. De a nyomor különösen a munkásság körében nem volt olyan nagy mértékű, hogy ez a forradalom kiütését előidézhette volna. A legnagyobb nyomor nem a munkásság körében volt, mert hiszen a háború alatt is aránylag hihetetlen magasra emelkedtek a munkabérek, hanem a tisztviselők körében, pedig nem a tisztviselők csinálták a forradalmat és a proletárdiktatúrát. Kétségtelen ugyan, hogy a szociális alkotásokban a magyar állam nagyon elmaradt és hogy ezen a téren rendkívül sürgős azonnal végrehajtandó feladatok előtt állunk, mégis, - nem a szegénység és a nyomor okozta nálunk a proletárdiktatúrát, ezek annak a keletkezésénél csak mellék tényezők volztak. Hanem igen is elsősorba kell helyezni a proletárdiktatúra kiütésének okai között azokat a hamis és különösen hamisan felfogott tanokat, amelyeket a munkásság álprófétái látszólag a közjóiét javulását célozva, valójában pedig saját maguk javának előmozdítására [?] az egész világon terjesztettek. Továbbá különösen számottevő tényezője volt e szerencsédenségnek az, hogy nálunk az említett tanokat félművelt, fegyelmezetlen, megbízhatatlan, a társadalmi és állami rendhez nehezen alkalmazkodó, nem magyar fajú, hanem idegen származású, a magyar nemzeti eszméktől távol álló, azt meg nem értő elemek terjesztették. Ezek a rendes munkától irtózó, rendesen a kiképzésükben jellemgyengeségüknél fogva félbenmaradt existenciák, nálunk leginkább a munkásbetegsegély pénztárba helyezkedtek el annak autonómiája körében, onnan mint egy meleg ágyból terjesztették az általuk meg nem értett téves elméleteket s a munkásságnak nagy rétegeit állandóan izgatták. Ezeknek a működését, ezeknek a jellemét nem a társadalom-tudomány; a szociológia, hanem a kriminológia és a büntetőjog szempontjából kell vizsgálni. Ezek a lelkiismeretien, hazafiatlan s nem a köz, hanem a saját maguk érdekeit szem előtt tartó idegen elemek izgatták már a fronton harcoló katonáinkat. Ezeknek izgató tévta- nai rontották meg a fegyelmet s hajtották a félrevezetett tömegeket a régi, szilárd, nemzeti alapon álló s egyedül természetes és jogosult állami rendnek a felforgatására. Akik ezt tették, azok nem a szegény alsóbb rendű társadalmi rendhez tartozó egyének jólétét akarták emelni, ezek nem a termelést akarták fokozni amint hazug módon hangoztatták, hogy így javítsák a közjólétet, hanem ezek a meglévő, nehéz, szorgalmas munkával megteremtett kész anyagot akarták erőszakkal elvenni attól, aki azt magának már megteremtette. Ezeknek a tette izgatás, lopás, zsarolás, rablás volt. S az általuk elkövetett cselekmények tanulmányozása a kriminológia s a velük szemben alkalmazandó orvosszerek a büntetőjog körébe tartoznak. Sopron, 1920. szeptember 1-én. 114
