Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)
Habsburg-trónörökös a magyar koronával - 1625-1626
bad királyi várost ekkor a figyelem központjába állító eseményen. A festmény minden bizonnyal nem egyetlen példányban készült. A napjainkra fennmaradt, 1626 elejére datált változatot (mérete 201x126 cm) Sustermans a spanyol követnek vagy esetleg valamelyik kísérőjének a megrendelésére festhette. Tőlük kerülhetett hamarosan Don Diego Messia y Guzmán, Leganés márkijának (1580-1655) a tulajdonába, akinek hagyatékában az utókorra maradt. A márki a portrék nagy kedvelője és gyűjtője volt, illetve ekkoriban a spanyol udvar részéről részt vett III. Ferdinánd és Mária Anna infánsnő 1626 tavaszán megkötött házasságának előkészítésében. A kiemelkedő értékű és jelentőségű műalkotás negyedszázaddal ezelőtt került külföldi tulajdonból Budapestre, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. A portré a trónörököst magyar királyként, már a koronázás után örökíti meg. A lezajlott eseményre nem a koronázási palást, hanem a szertartás folyamán alatta viselt, hagyományosnak tekinthető magyaros öltözet utal. 1563-ban Pozsonyban már Habsburg Miksa főherceg, majd 1572-ben Rudolf is hosszú, vörös magyar köpenyt viselt a palást alatt, miként 1608-ban II. Mátyást is magyar dolmányba és mentébe öltöztették. Ezt a tradíciót követte 1625 végén Sopronban III. Ferdinánd is, miként ezt Sustermans méltósággal és eleganciával megörökítette. Elődeit követve a 18 éves Habsburg-trónörökös magyar nemesi öltözetben pompázott: cobolyprémes vörösbársony köpenyt, kócsagtolla! és gyémántforgóval díszített magyar föveget, oldalán pedig drágakövekkel gazdagon kirakott kardot viselt. A mű az ifjú trónörökös első hivatalos képmása, egyúttal pedig a soproni uralkodókoronázás különleges dokumentuma. CItóbb, 1627 körül a neves rézmetsző, Wolfgang Kilian metszeten is továbbörökítette az ábrázolást. így a magyar nemesi öltözetű uralkodóportré Európa-szerte ismertté vált. A festmény értékét kiemelten növeli a Szent Korona rajta látható képe. A magyar felségjelvény fennmaradt 17. századi ábrázolásai közül ez az egyik leghitelesebb, amely még legfőbb színeiben is pontos. Ez azt bizonyítja, hogy a festő Sopronban magát az eredeti magyar koronát láthatta és örökíthette meg. Erre feltehetően a koronázási bankettet követően az uralkodócsalád szállásán kerülhetett sor, ahol ekkor egy ideig a magyar felségjelvényeket tartották. A művésznek itt nyílhatott alkalma a korona alaposabb szemrevételezésére és a részletek egyezéséből ítélve pontos vázlat készítésére. Az 1626. január közepére elkészült reprezentatív uralkodóportré így lett a Szent Korona eddig előkerült egyetlen olyan részletes, hiteles és egykorú képi emléke, amely nemzeti kincsünk egyik soproni tartózkodásához köthető. 52
