Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)

A Szent Korona másodszor Sopronban - 1622. július 11 - augusztus 8.

Révay helyére lépő - új koronaőr, valamint Osztrosics István, Czobor Imre, Petrőczy Pál és Peck Lipót alkották.

A koronaszállítás nem titokban zajlott, sőt kifejezett érdeklődés övezte. Erről tanúskodik, hogy Thurzó Szaniszló szomolányi várából (Pozsony m., ma Smolenice Szlovákiában) július 7-én Keszi Gáspár a korona útja mellett már jövőbeli várható sorsáról is informálta Fejérpataky Györgyöt, a Trencsén megyei Lietava (ma Északnyugat-Szlovákiában) várának várnagyát: „az koronát

Sopronba viszik, érte is mentenek látni, és onnét Pozsony várába. Ott fogják tartani, száz német és száz magyar lészen mellette, kik őrizni fogják. ” A zökkenő- mentes szállítást csupán a Duna magas vízállása hátráltatta valamelyest.

A Szent Korona 1622 nyarán így másodszor jutott el Sopronba, ldeszállításának két meghatározó oka volt. Egyrészt szükség volt arra, hogy az országgyűlésen a magyar rendek a koronaládában található jelvényeket ellenőrizzék. Nevezetesen hogy azok mind Bethlentől, mind az elhunyt Révay koronaőrtől hiánytalanul visszakerültek, illetve az utóbbi özvegyének erről igazolást adjanak. Erre amiatt is mindenképpen szükség volt, mert a koronaládát 1622. márciusi említett kinyitását követően nem zárhatták le az 1608 óta élő bevett gyakorlat szerint, azaz az uralkodó külföldi biztosai, illetve a magyar főméltóságok és a két koronaőr közös pecsétjeivel. Ok ugyanis Kassán, a fejedelem udvarában természetesen nem lehettek jelen.

Másrészt a felségjelvény nélkülözhetetlen volt II. Ferdinánd császár és király új (második) feleségének, Gonzaga Eleonóra Annának (1598-1655) a diéta idejére tervezett magyar királyné-koronázásához is. A szertartás során a régi magyar szokások szerint ugyanis a királyné jobb vállát, mint az uralkodó támaszát a Szent Koronával érinteni kellett.

32

44. A Petz-krónika a Szent Korona 7 622. júliusi Sopronba érkezéséről