Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)
Ellopták a Szent Koronát - 1440. február 20-21.
történetében ezt elsőként éppen Kottannerné emlékirata rögzítette, a középkori Magyarországon az uralkodói koronázásnak három nélkülözhetetlen feltétele volt. Egyrészt a királyt a Szent Koronával kellett megkoronázni. Másrészt a szertartást az esztergomi érseknek kellett végeznie. Harmadrészt a ceremóniát az ősi koronázóvárosban, Székesfehérvárott kellett lebonyolítani. így aki a koronát bírta, annak megnyílhatott az útja a magyar trónra. 1440-ben ezért többen küzdöttek. Albert király váratlan halála (1439. okt. 27.) után a magyar politikai elit véleménye megoszlott az új uralkodó személyéről. Egy jelentősebb és befolyásosabb főúri-nemesi csoport a lengyel királyt, Jagelló Cilászlót látta volna szívesen a trónon. A rendek egy kisebb része viszont a török háborúban szerzett betegségben elhunyt Albert király várandós feleségétől, Erzsébet királynétól születendő utódját ismerte el uralkodónak. Az utóbbi tábor úgy kívánta biztosan elérni célját, hogy elhatározta: mindenáron megszerzi a koronázás nélkülözhetetlen kellékét, a Szent Koronát. Azaz ellopja a magyar koronát! Az özvegy királyné terveinek megfelelően erre udvarhölgye, Kottannerné aktív közreműködésével 1440. február 20-áról 21-éré virradó éjszaka Visegrád várában került sor. Egy magyar nemesember, valamint szolgája segítségével a vár ötszögletű tornyának bolthajtásos, koronaőrző helyiségét feltörték, a felség- jelvényt a ládából kiszedték, majd egy bársony vánkosba bevarrták. Az akciót számos körülmény nehezítette. Gyertyáik váratlanul elvesztek, a koronát védő tok alig nyílt ki, az őrség majdnem felébredt a kamra ajtajának nagyobb zajjal járó feltörésére. Sőt, a Komáromba való átkeléskor a befagyott Dunán a koronát szállító szán is csak nehezen kerülte el, hogy a beszakadó 12 13. Székesfehérvár, az ősi koronázóváros, amelyet a törökök 1543-ban foglaltakéi
