H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
Németh János: A szövegkiadás elvei
A SZÖVEGKIADÁS ELVEI NÉMETH JÁNOS Johann Wohlmuth a 20. században kartonba kötött feljegyzési könyve 352 utólag számozott oldalt tartalmaz. A 140—141., 248., valamint a 277—352. oldalak üresek. A könyv 1717—1737 között 230 napról tartalmaz bejegyzéseket, továbbá 8 csak hónap szerint keltezett bejegyzést, illetve keltezetlenül bemásolt szöveget. 1722-ből és 1731-ből nem találhatók bejegyzések. A bejegyzéseket üres sorok, illetve külön sorba írt keltezések választják el egymástól, az új évek bejegyzéseit pedig Wohlmuth az 1732., 1736. és 1737. évek kivételével új oldalon kezdte. A szövegkiadás az egyes évek bejegyzéseit folytatólagosan közli, az évet pedig a gyors tájékozódás kedvéért a fejlécben megadja. A kiadás a kézirat szövegtagolásának két további elemét nem adja vissza: a sor közbeni, új gondolati egységet jelző körülbelül egy szóhossznyi szövegkihagyást és a két oldalra nyúló jövedelemlistáknál az oldaltörés miatt az első lap alján, illetve a második oldal tetején található részösszegszámításokat (pl. 181sk. o.). Az első oldal alján az átviendő részösszeget Wohlmuth kora szokásának megfelelően egy Latus-sorban, a második oldal tetején az átvitt részösszeget — amely a további számítás számára az első tételt képezi — egy Transport-sorban adja meg. Mivel a szövegkiadás oldalbeosztása nem képezi le a kéziratét, a Latus-, és Transport-sorokat a jövedelemlisták könnyebb áttekinthetősége érdekében nem közöljük, létükre, s a Wohlmuth általi következetes használatukra csak e bevezetőben utalunk. A kiadásnál követett további elveket alapvetően befolyásolja a kézirat kétnyelvűsége — német és latin —, valamint a német szövegrészek kevertnyelvűsége. Általános követett elv a betűhű átírás, a kézirat központozásának teljes megtartása és a rövidítések [ ]-ben közölt feloldása. A betűhű átírás elvétől a kiadás csak a latin szövegrészek esetében tér el, ahol a kézirati v-t, illetve j-t u-val (hangjelölőként, illetve a qu betűcsoportban), illetve i-vel helyettesíti. i-t írunk szókezdő pozícióban is, a nevek kivételével, ahol megtartottuk a j-t (J) (pl. Junii, Jacobi, Jesu, de iustitiae). A latin szövegrészekben található ötnél kisebb számú nyelvi tévesztést, illetve elírást a kiadási gyakorlatnak megfelelően hallgatólagosan javítottuk. A diakritikai jeleket megtartottuk. A központozást teljesen megtartottuk, egyetlen esettípusban pedig ki is egészítettük. Wohlmuth szövegét kora értelmiségi gyakorlatának megfelelően a szintaktikai határoknál interpunkciós jelekkel tagolta. Központozása néhol eltér a maitól, ennek oka esetenként a szerző következetlensége, elsősorban pedig az, hogy Wohlmuth idejében nem volt egységes szabályrendszer a központozásra, tehát részben magának Wohlmuthnak kellett eldöntenie, mely szintaktikai határoknál alkalmaz központozást. A 18. században még létező gyakorlat szerint a sor végére eső szintaktikai határoknál nem mindig tette ki a vesszőt, de odaérten- dőnek tekintette. E helyeken (néhány esetről van szó) a vesszőt pótoltuk. Wohlmuth a rövidítéseket lezáró pontokat tagolóelemnek is tekintette, s amennyiben a rövidítések szintaktikai egységek határára estek, utánuk nem tett vesszőt, illetve pontot. Ezt a kiadás sem teszi meg. Az érintett rövidítések kevés kivétellel a dénár szó rövidítései, melyet a kiadás nem d[en]., hanem den. alakban közöl. E szónál a kézirat az újkorban szokásos módon egymást követően alkalmaz egy -en- és egy pontozásos rövidítést. Az egyszerűbb olvashatóság kedvéért az -en-rövidítés []-ben történő közlésétől eltekintettünk. 89
